A kapcsolatok nem kívánság kérdése, nem tudjuk befolyásoloni. Jön és mindent visz, vagy észre sem vesszük.
Írtam már a fiatalabb férfi kapcsolatról, most jön az idősebb. Átélem, naponta. Érdekes, itt 11 év a férfi javára. Lehet az a valaki fiatalos kinézetű, nem egy elhízott disznó, de már kezd “papásodni”. Mit jelent ez? Szólni kell, hogy ezt, meg azt csináld már meg, pedig csak a saját testi higiéniáról van szó. Vagy épp egy wc tető kicseréléséről, ami már évek óta esedékes. Lusta, igénytelen, semmivel nem törődöm lett. Ilyenkor gondolkodik el az ember, hogy basszus….ez már mindig így lesz? Jó ez így nekem? Az életét tekintve önromboló. Ahogy folytatja, van max 10, jobb esetben 13 éve, de nagyon mázlistának kell ahhoz lennie.
És itt jövök én a képbe. Nem akartam már párkapcsolatot, akart a franc egy skrizofén férj után. De jött Ő, és vitt mindent. Ahogy szokás ilyenkor, minden szép és jó volt, volt mert elmúlt. Nem az érzések, hanem az ami a mélységben van. Már csak nyomokban maradt meg, de azt is keresni kell, mert a nyomokra is nehéz rálelni.
Akkor én itt vagyok majd fél évszázadosan, bár a bűvös kort nem léptem még át, addig van hátra. Mikor egyedül maradok, persze az én életem is kiszámíthatatlan, akkor még bőven a 60 alatt leszek. Nem leszek már fiatalabb, jobb, de nem lesz társam. Nem lesz, akivel megbeszéljem a mindennnapokat. Akivel nevessek, vagy épp mérgelődjek. Ez az élet rendje. De hogyan fogadjam el? Tudom, minek mentem bele. Akkor nem ez foglalkoztatott. Nem volt “papás”, eszembe nem jutott, hogy az lesz, nem volt önromboló. Nem a külső, hanem inkább a belső kezd az lenni. Bármit mondok, nincs értelme. Egyik fülén be, másikon ki.
Magam sajnáltatom? Nem. Csak van még pár évem remélem, ameddig elfogadom ezt a helyzetet.
Jöhetne a kérdés, miért nem változtatok? Először is, nem vagyok már huszon éves. Volt annyi kapcsolatom, hogy az csak na, lehetett az alkalmi vagy több évig tartó. Most már azt mondom elég volt, nem kell. Én nem tudom a több évszázados bevett sémát követni, én nem vagyok az. Egy fekete bárányt nem lehet fehérré varázsolni.
Sokszor magamnak való vagyok. Ezt senkire sem akarom erőltetni. Ahogy tapasztalom, korral együtt jönnek a rigolyák, olyanok amit vagy elfogadunk, vagy nem. Nekem ehhez nincs kedvem, nem is akarom, belefáradtam. Nekem nem az kell.
Változtam és változom én is, az élet már csak ilyen. Senkire nem erőltetem rá magam, és én sem ragaszkodom görcsössen senkihez sem.
Mi a véleményem? Válassz max 5 évvel idősebb férfit, az még belefér. Előbb, vagy utóbb kiütközik valamiben a különbség, és akkor már lehet késő lesz…
Hogy mit hoz az élet? Azt előre én sem tudom. Olvasd itt el.ha van kedved.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: