{"version":"1.0","provider_name":"Outpoken","provider_url":"https:\/\/outpoken.cafeblog.hu","author_name":"Strega","author_url":"https:\/\/outpoken.cafeblog.hu\/author\/strega\/","title":"Ha tehetn\u00e9m...","html":"<p>Ha tehetn\u00e9m, most nem itt \u00fcln\u00e9k zen\u00e9t hallgatva, az ablakon kifel\u00e9 merengve \u00e9s az es\u0151 hangj\u00e1t tomp\u00e1n hallgatva.<\/p>\r\n<p>[embed]https:\/\/www.youtube.com\/watch?v=1LDzV8HDlSw[\/embed]<\/p>\r\n<p>Ha tehetn\u00e9m, m\u00e1r r\u00e9gen \u00fatra keltem volna. \u00datra, oda ahova a sz\u00edvem h\u00faz.\u00a0<\/p>\r\n<p>K\u00f6zben j\u00f6nnek a r\u00e9gi eml\u00e9kek. Milyen is volt a gyerekkorom? Mennyit bicikliztem az utc\u00e1n. R\u00f3ttuk a h\u00e1zt\u00f6mb\u00f6ket. Est\u00e9nk\u00e9nt kint \u00fclt\u00fcnk \u00e9s besz\u00e9lgett\u00fcnk. Nekem szerencs\u00e9m volt, mert kertes h\u00e1zban laktam egy k\u00fclv\u00e1rosi ker\u00fcletben. N\u00e9ha el\u00e9g volt csak \u00e1tsz\u00f3lni a szomsz\u00e9d l\u00e1nynak vagy fi\u00fanak, hogy megy\u00fcnk-e labd\u00e1zni, vagy besz\u00e9lgetni.<\/p>\r\n<p>Majd j\u00f6tt a kamaszkor. Eml\u00e9kszem az els\u0151 cs\u00f3kra. Olyan kis b\u00e1tortalan \u00e9s f\u00e9l\u00e9nk voltam, ott t\u00f6rt\u00e9nt, ahol a j\u00e1rda a mai napig egyenletlen, egy kis kanyarral megbolond\u00edtva. Nem \u00e9reztem \u00e9n semmit, de \u00f6r\u00fcltem, hogy ez is megvolt, mert abban a korban ez nagyon is sz\u00e1m\u00edtott. Ny\u00e1r volt, meleg \u00e9s m\u00e1r nem s\u00fct\u00f6tt olyan er\u0151sen a nap, hisz esteledett m\u00e1r. Anyuk\u00e1m a kapuban v\u00e1rt, mert nem \u00e9rtem haza az adott id\u0151re, k\u00e9stem 5 percet, kaptam is \u00e9rte egy hatalmas pofont. Mert a l\u00e1nyokkal megt\u00f6rt\u00e9nhet minden.<\/p>\r\n<p>A k\u00f6z\u00e9piskol\u00e1s \u00e9vek. Mennyi bolondoz\u00e1s, oszt\u00e1lykir\u00e1ndul\u00e1sok, pusk\u00e1z\u00e1s.\u00a0 R\u00e1j\u00f6ttem, ha tanulok, nem kapok j\u00f3 jegyet, ha nem tanulok akkor igen. \u00cdgy maradt a puska. Hol a tenyeremben szorongattam, hol a t\u00e9rdemre raktam. Egyre kellett csak \u00fcgyelni, le ne bukjon az ember. Amikor v\u00e9get \u00e9rtek a vizsg\u00e1k, ott hagytam a teremben a kidolgozott t\u00e9teleket, r\u00e1\u00edrtam, az ut\u00f3kornak. Most ezen j\u00f3t mosolygok.<\/p>\r\n<p>Az els\u0151 munkahely, amit annyira \u00e9lveztem. Im\u00e1dtam emberekkel foglalkozni. Sok vicces dolog f\u0171z\u0151d\u00f6tt hozz\u00e1. N\u00e9ha azonos vezet\u00e9k \u00e9s utcan\u00e9v, vagy r\u00e9gi elhunyt \u00edr\u00f3k nevei. Amikor m\u00e9g az \u00fcgyfelek r\u00e9sz\u00e9re volt bent t\u00e9v\u00e9 \u00e9s egy\u00fctt szurkoltunk Eg\u00e9rk\u00e9nek. M\u00e1ra \u0151 is feln\u0151tt, gyermekei vannak.<\/p>\r\n<p>K\u00f6zben tanultam, \u00e9ltem az \u00e9letem, p\u00e1rkapcsolat, h\u00e1ztart\u00e1s. N\u00e9ha olyan f\u00e1radt voltam, hogy elaludtam az egyik iroda kanap\u00e9j\u00e1n \u00e9s arra riadtam fel, korom s\u00f6t\u00e9t van. Kerestem az \u00f3r\u00e1m, azon l\u00e1ttam, hogy m\u00e1r este 8 is elm\u00falt.<\/p>\r\n<p>Sok ismer\u0151s\u00f6m tanult akkor m\u00e9g munka mellett, de a h\u00e9tv\u00e9g\u00e9ken az\u00e9rt pr\u00f3b\u00e1ltunk programokat beiktatni. Mennyi bolondoz\u00e1s, azt hitt\u00fck akkor is, mi\u00e9nk a vil\u00e1g, sose n\u00f6v\u00fcnk fel, mindig minden \u00edgy marad.<\/p>\r\n<p>Sokat f\u00e9nyk\u00e9pezt\u00fcnk, m\u00e9g a kar\u00f3r\u00e1nkat n\u00e9zt\u00fck, nem mindenkinek volt telefonja, \u00edgy el\u0151re sz\u00f3ltunk mikor \u00e9s hol vagyunk, mikor \u00e9r\u00fcnk haza.\u00a0<\/p>\r\n<p>H\u00e9tf\u0151nk\u00e9nt nem volt t\u00e9v\u00e9 ad\u00e1s. Sok ember csak fekete-feh\u00e9rben n\u00e9zte a a t\u00e9v\u00e9t, persze, ha volt neki. Hallgattuk a r\u00e1di\u00f3t, a sz\u00fcleink vas\u00e1rnap a muzsika sz\u00f3t.<\/p>\r\n<p>Vas\u00e1rnap a csal\u00e1d asztalhoz \u00fclt, egy\u00fctt ett\u00fcnk. A men\u00fc minden h\u00e9ten ugyan az volt. A kihagyhatatlan h\u00fasleves, r\u00e1ntott h\u00fas mindig benne volt\u00a0 a men\u00fcben. Persze a mama s\u00fctij\u00e9vel egy\u00fctt.\u00a0<\/p>\r\n<p>K\u00f6zben \u00e9n is feln\u0151ttem, nagyot v\u00e1ltozott a vil\u00e1g.\u00a0<\/p>\r\n<p>Manaps\u00e1g nincsenek se besz\u00e9lget\u00e9sek, se bicikliz\u00e9sek, igaz\u00e1b\u00f3l semmi.<\/p>\r\n<p>A mai koroszt\u00e1ly is t\u00e9nyleg kitol\u00f3dott. Eml\u00e9kszem, amikor megl\u00e1ttam egy 40-50 k\u00f6r\u00fcli ember, akkor azt mondtam, na ilyen \u00f6reg leszek \u00e9n is. Otthon hordom majd az otthonk\u00e1mat, alatta meg b\u00e1rmi j\u00f3 lesz. Elj\u00e1rok dolgozni, h\u00e9tv\u00e9g\u00e9n a haverokkal valami kis k\u00e1rtyaparti, mellette a f\u00e9rjem meg a gyerekek. Ny\u00e1ron a Balaton, l\u00e1ngost, f\u0151tt kukoric\u00e1t esz\u00fcnk, mell\u00e9 meg j\u00f6het a s\u00f6r vagy a m\u00e1lnasz\u00f6rp.\u00a0<\/p>\r\n<p>Nem hord m\u00e1r senki otthonk\u00e1t, m\u00e1s \u00e9s t\u00f6bb a munka. Nincs id\u0151 azokra a dolgokra, amire r\u00e9gebben azt hittem fontosak.<\/p>\r\n<p>Ma m\u00e1r mindenki az internet vil\u00e1g\u00e1ban \u00e9l. Itt tartja a kapcsolatait ismer\u0151s\u00f6kkel, csal\u00e1dtagokkal. M\u00e9g sokszor a besz\u00e9lget\u00e9sek is itt t\u00f6rt\u00e9nnek. Az interneten n\u00e9z ut\u00e1na egy receptnek, itt keres mag\u00e1nak t\u00e1rsat, hallgatja a zen\u00e9t vagy n\u00e9z egy filmet. Ott van az a sok ember az instagarmon is. Hova tenn\u00e9k a fot\u00f3ikat, vide\u00f3ikat? Hogy ismern\u00e9 meg \u0151ket mindenki? Mib\u0151l \u00e9ln\u00e9nek meg? Akkor \u00e9n most hol \u00edrn\u00e1m mindezt le?<\/p>\r\n<p>Alig olvasnak nyomtatott k\u00f6nyvet vagy \u00fajs\u00e1got az emberek.\u00a0<\/p>\r\n<p>Azon gondolkodtam, mi lenne az emberekkel abban a vil\u00e1gban, amiben m\u00e9g \u00e9n voltam fiatal, ha visszacseppenn\u00e9nek?\u00a0<\/p>\r\n<p>Nem \u00e9rzem azt, hogy m\u0171k\u00f6d\u0151 \u00e9s \u00e9letk\u00e9pes lenne sz\u00e1mukra. Nem tudn\u00e1nak mihez kezdeni. \u00cdgy sem \u00e9rtenek minket, mint ahogy mi sem \u00e9rtett\u00fck a sz\u00fcleinket kor\u00e1bban.\u00a0<\/p>\r\n<p>Sz\u00e9p volt, j\u00f3 volt, egy let\u0171nt vil\u00e1g lett. Mi m\u00e9g annak a vil\u00e1gnak a fiataljai vagyunk, akik feln\u0151ttek, de igaz\u00e1b\u00f3l soha nem n\u0151nek fel.<\/p>\r\n<p>Maradunk felh\u0151tlenek, bolondosak \u00e9s kicsit \u0151r\u00fcltek. K\u00f6zben az \u00e9rzelem \u00e9s a szeretet kapott nagyobb szerepet, mert r\u00e1j\u00f6tt\u00fcnk, annak seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel minden lek\u00fczdhet\u0151.\u00a0<\/p>\r\n<p>Ha tehetn\u00e9m, ez egy mese lenne, de ez a val\u00f3s\u00e1g...<\/p>\r\n<p>by Sz. K. J.\u00a0<\/p>\r\n<p>fot\u00f3: pixabay.com<\/p>\r\n<p>Oldalamon megtal\u00e1lsz\u00a0<a href=\"https:\/\/www.facebook.com\/JudyStrega\">itt.<\/a><\/p>\r\n<p>Tetszett amit olvast\u00e1l, vagy \u00e9pp nosztalgi\u00e1zol? Oszd meg m\u00e1sokkal is, legyen sz\u00e9p a napjuk, k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m!<\/p>\r\n<p>&nbsp;<\/p>\r\n<p>&nbsp;<\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/outpoken.cafeblog.hu\/files\/2019\/07\/fairy-tale-1653150_640-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}