A hallgatásomnak oka is volt…..hosszú utat tettem meg, mire azt mondhatom HAZATÉRTEM, csupa nagybetűvel. Végre Magyarországon élek és hamarosan dolgozok is.
Annyira friss az élmény, kezdem újra megszokni az itteni életet. Ráadásul nem is abba a városba vagy környékére tértem haza, ahol korábban éltem, hanem egy szép, Mecsek melletti városkába.
A hazatelepedésem nem volt zökkenőmentes, a német bürokrácia még mindig kísért, lassan halad az ügyintézés. Mindezek ellenére vidám és önfeledt vagyok.
Egy teraszos lakásból a 8. emeletre költöztem, igazi “dobozlakók” lettünk a fiammal, de mi így is örülünk. S hogy miért dobozlakók? Nem csak az épület van panelből, az életünk nagyobbik része is dobozokban van, nincs bútorunk, amibe pakoljuk. Én egy babzsákfotelban fogok aludni, ami ágynak is kinyitható, nézem úgy, legalább felveszi a testem formáját, tehát kényelmes. Még a családtagunk is kezdi megszokni, hogy nem a megszokott környéken csatangolunk és bandázik a kutyusokkal, hanem máshol. Igazi szagorgia számára ez a környék, tele van kutyusokkal.
Mi volt első napi emlékem? Reggel 6-kor a sarki kocsma előtt – mert kocsma az mindenhol van, két férfi már iszogatott és azt mondták, Isten-Isten, majd koccintottak. A kapuval szemben lévő újságos köszönt, más is álmos szemekkel sétáltatta a kutyusát, de amit a kutyus termelt azt szépen fel is vette és ment a szemetesbe.
Ami másnak lehet furcsa, de a déli sétánál hallom ahogy két kamasz beszélget és az egyik azt mondja a másiknak, amolyan odavetve és nevetve, a kurva anyádat. Na ekkor tudtam, hazaértem – persze a szám az fülig ért. Hogy miért is? Mert más országok a csúnya szavak használata (Németország) jobb elkerülni, ha az ember nem akar súlyos euró ezreket fizetni. Nem lehet, egyszerűen tilos, a saját érdekében az embernek is. Persze ez nem azt jelenti, hogy mostantól káromkodva akarok élni, de ezt a szót is annyira régen hallottam már.
Hogy most mit érzek? Mint aki fel és kiszabadult. Nem azt érzem, hogy börtönben vagyok, hanem élek.
Hogy ki érti mindezt meg? Az aki élt és dolgozott más országban, tudja mit szabad és mit nem abban az országban. Egyszerűen érteni azt is, aki tájszólással beszél, mert nincs akkora különbség mint más országokban, ahol országon belül is különböző nyelvjárások vannak.
A csapból elég kemény víz folyik, a szomszéd felettünk él a szexuális étvágyával, a mellettünk lévő néni néha sír, a szomszéd szombat éjszaka is porszívózik, a bútorszállítók vasárnap is visznek ki megrendelést. Mindezt élvezem és csak mosolygok.
Ízleletem a disznósajtot lilahagymával, ettem rántottát kolbásszal és hagymával, na és vasárnap a rántott húsi sem maradt el igazi hazai uborkával.
Egyszerűen fantasztikus abban a környezetben élni, ahol ugyan vannak szabályok, nem mindig minden rózsaszín, de az az ország, ahol születtem és életem korábban. Igazából most tudom értékelni az országomat. Változtam előnyömre, elfogadóbb lettem, nem foglalkozom olyanokkal, ami számomra felesleges, már nem. Amit tanultam nem csak majd a magánéletemben, de a munkámban is hasznomra tudom fordítani. Most kicsit lebegek a föld felett 2 méterrel, de tudom, bármi is akadozik már, azt a saját országom teszi, az amit választottam, az ahol születtem.
Mi így szeretünk Magyarországa!
by: Sz. K. J.
fotó: saját, pxhere.com
Oldalamon megtalálsz itt.
Sok sikert kívánok a hazatelepülőknek, kívánom teljesüljön minden vágyuk.