….mivel így 50 évesen úgy döntöttem, ideje belevágni, mit is rejt a virtuális világ, milyenek az emberek, miket írnak magukról, mi a valóság, mi a “húspiaci” felhozatal, így belevágtam. Segítségemre volt még pár ismerősöm is, akik szintén párt keresnek vagy kerestek a virtuális háló segítségével, különböző korosztályban.
A férfiakról általánosságban elmondható, inkább ők akik a legnagyobb szolgáltatást vásárolják meg, hogy mindenre rálátásuk legyen, amikor keresgélnek.
Van ugye egy profilkép, ami alapján dönthetsz, hogy eleve akit látsz szimpatikus-e. Majd olvashatod az oldalán – többsége kitölti mit és kit keres, milyen paraméterekkel. Az olvasottak alapján dönthetsz, hogy jelzed-e felé a szimpátiádat vagy nem.
A férfiak részéről azt hallom, sok esetben a párkereső hölgyek a korukból letagadnak, jó pár éves fotókkal vannak jelen, na és azt, hogy dohányzik vagy mondjuk iszik is, azt már nem tüntetik fel vagy nem a valóságot írják. A profiljukon nincs kitöltve igazán semmi, semmi olyan ami megfogna egy férfit. Írnak a hölgynek, tudna is válaszolni, de nem teszi. A nők többsége, sportol, egészségesen él, fitt és mindenben ott van, de amikor írni kell, beszélni telefonon, akkor már megkukul és amit állított magáról, az már régen szertefoszlott.
Nos én mint hölgy, vagy NŐ mindig válaszoltam a megkeresésekre. Őszinte voltam, semmi zsákbamacska, nem indulhat így egy társkeresés. Mondjuk esetem nem egyszerű. Eleve abba tartozom, akitől a férfiak menekülnek…okos, erős NŐ, empata, ami a szívemen az a számon, igaz nem a fejfájós típus – ez már így sok ám, megértem, de attól még én ez vagyok. Majd pár levélváltás után döntöttem úgy, halljam a hangját is, mert számomra a hag is egy döntő szempont. Ha az addigi összkép stimmel, jöhet a személyes találkozás.
Sokan mind a két nem részéről, akik csak alkalmi kapcsolatokat keresnek, lásd 18-99 éves korig keres kapcsolatot és ezt nem is titkolja. Mondjuk ez még egy fiatal korba beleférhet, de ahogy az idő telik, egyre nagyobb jelentőséggel bír a tartós kapcsolat, ahol a MI kap szerepet a TE meg az ÉN helyett.
Az online társkeresés nem igazán várt tapasztalata:
Képesek a férfiak is sok szépet mondani, ami személyesen derül csak ki.
Képesek olyan fényképeket felrakni, ami már nem is az életük része.
Férfiak halakkal, elvétve kutyával, a nők kutyával vagy cicával pózolnak. Ez számomra vicces kicsit, bár szeretem az állatokat, nekem is van családtag.
Képesek eltitkolni dolgokat, amit mondjuk egy hölgy elfogadna, de valamiért úgy gondolják, nem mondják el – van olyan eset, amikor a hölgy elmondja, egy fedél alatt él az ex partnerével, fordítva ezt nem teszik meg a férfiak. Csak amikor jön a lebukás, nos az elég kínos. Ezt egy hölgy alapjáraton szerintem megbocsátja, mert ha az idejét a férfi vele tölti ki, akkor nem valószínű, hogy a volt partnerével ápol közelebbi kapcsolatot. De ez már egy aprócska, de kis sumákolás azért.
Sok esetben a férfiak 48 éves kornál állítják meg a határvonalat – a miértet azért nem tudom, mert nem egy átlagos nő vagyok. Tudom, vannak akik a koruknál idősebbnek néznek ki, nincs olyan amivel a figyelmet felhívhatnák magukra, de így azt érzem, a 48 éven felülieknek esélye sincs egy 50-55 év körüli férfival megismerkedni.
Pedig ha hiszitek, ha nem, a hollandoknál maximum 5 év nem csak a társadalmilag, hanem magában az emberekben is az elfogadott korkülönbség. Ezt a holland ismerősöm mesélte.
Na visszatérve, az 50-es korosztályt a 62-70+ korosztály találja meg. Amikor ezt tapasztaltam, kicsit a szemöldököm felhúztam, mert nem igazán tudom magam elképzelni olyan ember mellett, aki már a nyugdíjas évet várja, vagy épp abban van, a mindennapok rutinszerűen telnek, amolyan komótosan. Valahogy ez nem az én világom.
Ott van a nálam fiatalabb korosztály, ami mondjuk majd egy évtized, na nekik még van lehetőségük, akár csak egy náluk pár évvel is idősebb férfival találkozni. A sikert nem tudom, hisz egy találkozásra vagy kapcsolatra sincs garancia.
Sok az olyan férfi, aki 50 körül döbben rá, szalad az idő. Nem volt még házas, nincs gyereke, nem élt együtt senkivel sem. Nekik természetesen a 30-as korosztály a megfelelő. Ez a mai anyagias világban akkor kivitelezhető, ha tényleg tud mindent biztosítani a párjának. Nem luxusra gondolok, csak a mindennapokra.
Volt akit szimpatikusnak találtam minden tekintetben, de amikor elkottyantotta, hogy a gyermeke anyukájával se élt soha együtt a 14 év alatt…. Itt néztem csak nagyot. Közös gyermek….és nem élt még senkivel se együtt, nem is vágyik rá. Akkor minek és miért keres magának társat, neki mi a társ fogalma? Ezt nem kérdeztem meg, szépen elbúcsúztam tőle, nem voltam kíváncsi a válaszra már.
Amin a legnagyobbat nevettem, találkoztam volt kollégákkal is és ismerőseimmel is, akikről tudom, hogy az online társkeresés megjelenése óta társkeresőn vannak, mert még korábban mondták. Na ők a társra nem vágyók, ők a “hoobinetezők” számomra. A kollégák meg szintén annyira, de annyira szeretnek szépíteni, hogy az csak na. Nem gondolnak bele, a valós életben úgy is kiderül minden. Utána szerintük mit szól hozzá az, akivel megismerkedtek?
Manapság a férfiak nem igazán akarnak amolyan régi, hagyományos kapcsolatot. Persze van kivétel, de nem ez az elterjedt. Sokan nem vágynak a közös kávéra reggelente, a hazaérkezős puszira, az esti csókra, a főzés közbeni ölelésre…. nekem ebből is áll egy kapcsolat.
Amit levontam a magam részéről:
Hiányoznak azok a helyek, ahol mint régen is, személyesen lehetett ismerkedni. Valahogy a szimpátia döntött, utána kicsit könnyebb volt. Bár előnye ennek az, hogy ha okosan ismerkedsz, hiába is szimpatikus az illető, eldöntheted, személyesen kíváncsi vagy-e még rá vagy nem.
Bár ennek az ismerkedésnek is vannak azért lelki veszélyei, talán nem a legjobb kifejezés, de ezt alkalmaznám. Amikor valaki már meg és átélt sok dolgot, eleve úgy vág bele egy ismerkedésbe, hogy fenntartásai vannak. Ha nincs lehetősége a kép, hang és írottak alapján pár napon belül találkozni, akkor kialakulhat vagy az egyik vagy mindkét félben egy téves “álomkép” a másikról, ami a személyes találkozáskor hidegzuhagyként érheti mindkét vagy akár csak az egyik felet is. Na ekkor kellene az előzményeket és az elképzelést valahogy összhangba hozni. Sokan ezt sem teszik meg. Így esélyt sem adva maguknak arra, hogy ami addig szép volt, milyen lehet a valóságban. Hagyják feledésbe merülni, nem beszélik meg, ott és akkor vége mindennek….
Nem mindegy az sem, hogyan megyünk az első randira. A tudósok megállapították 7 de van aki szerint 31 másodperc elég arra, hogy az ember az összkép alapján eltudja dönteni, akar-e valamit a másik féltül. Ebben a hormonok is nagy szerepet játszanak. Amikor fáradt vagy, a napjaid nem úgy telnek ahogy elképzelted, kialvatlan, számtalan lehetőség van még, akkor inkább mond le a randit. Hogy miért? Mert nem azt fogják érezni, amit kellene. Nincs meg az a fránya ferromon hormon sem, ami igen nagy szerepet játszik a kapcsolatok kialakulásában. Amit írtam az összkép, nem csak a külső, az illatod is árulkodik. Ez nem a parfümöd illata, hanem a hormonok által kibocsátott illat, amit nem érzel úgy, mit egy bármilyen illatot. Na és akkor abban a pár másodpercben már el is dőlt minden….
A férfiak elvárásai számomra teljesíthetetlenek….a hölgyek elvárásai, nos abban is van azért álomvilág. Nem a szeretet vezérel senkit, pedig a szeretettel minden megoldható. A mindennapok, a munka, a család….minden.
Én magam részéről befejeztem ezt a fajta ismerkedési formát, nincs értelme. Én nem kapcsolat függő vagyok, csak társas kapcsolati ember. Hisz nem azért születünk a világra, hogy éveket egyedül töltsünk…. de amikor lépten nyomon azt éreztetik az emberrel, hogy jaaa te már ennyi vagy, nem is néztelek annyinak, akkor azért már ott régen kialakult az emberben valami….valami amit már nincs kedve elmagyarázni, elmondani, kitárulkozni, egyszóval semmihez se újból és újból.
Sok sikert az ismerkedőknek. Kívánom találják meg az a társat, akivel az életük szebb és jobb lesz, kiteljesedik, az űr eltűnik!
“.. csak elváltak útjaink, én meg a ki nem mondott szavaid körül pörgök már hetek óta. Nem bántalak meg, hiszen nem hiba voltál. Nem egy olyasvalaki, akit könnyű elfelejteni. Megtanítottál, hogy az emberek hiába is ígérik meg, hogy maradni fognak, elmennek, amint lehullanak az első falevelek. Kellettél az életembe, hiszen megtanultam, hogy milyen mélységekig tudok szeretni, hogy fel tudok állni, akkor is, ha valaki, aki a mindent jelentette, úgy sétál ki az ajtón, hogy be se csukja azt rendesen….”
by: Sz. K. J.
fotó: pixabay.com
Oldalamon megtalálsz itt.
Hasznosnak találtad amit írtam? Oszd meg másokkal is, köszönöm!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: