Egy baleset margójára…..

2. éves születésnapi poszt:

….már bő két hete gondolkodom, hogy írjak róla vagy ne? Mivel sajnos történt ez a baleset, én ezt egy jelnek vettem és úgy gondoltam, leírom hogyan is működik a személyszállítás külföldre telekocsival, aminek én is részese voltam pár hete.

Nem akarok általánosítani, ítélkezni. Saját tapasztalat, vélemény. Emberek élete a tét, mindenkit hazavárnak! 

Csak remélni tudom, hogy a most balesetet szenvedett utasok jobban vannak….gyors gyógyulást kívánok nekik!

A sajnálatos balesetről ami 2019. 08. 13-án történt itt olvashatsz magyar-német cikkeket:

magyar nyelvű cikk  német nyelvű cikk

Elkezdtem böngészni, hogyan juthatok el kutyusommal (yorkie – szállító boxban, ölemben) Magyarországra Németországból.

Néztem az árakat, a kocsik felszereltségét, na meg azt ki az aki a kutyusommal együtt elvisz. Nehezen, de találtam is egy céget. Sikerült velük beszélnem, kaptam visszaigazoló sms-t, ill. jelezték vasárnap fognak hívni és egyeztetnek még a másnapi déli indulással kapcsolatban. Örültem, hogy akkora találtam, mert nekem délelőtt még dolgom volt. Kényelmesen felkelek, elintézem amit kell és indulok is. 

Eljött a vasárnap. Kicsivel 1 óra után telefonált egy hölgy, hogy áll-e még a holnapi utazásom, mert amennyiben igen, este 7-8 körül fognak hívni és pontosítanak. Természetesen állt, hisz dolgom volt Magyarországon.

Elkezdtem a ruhákat nézegetni, néztem az időjárást, kicsit tököltem. Gondoltam eset hajmosás, lakkozom a körmöm, a pakolás ráér holnap is.

Este 7 óra körül csörgött a telefon, hogy akkor másnap reggel 6 óra körül itt is vannak értem reggel. Én annyit kérdeztem vissza, mikor?? És elkezdett minden peregni előttem. Nem pakoltam be, csak felszínesen szedtem össze mindent, még a hajam, a körmöm, a kutya és a virágokat is locsolnom kell, de sűrű, de kész leszek.

Akivel találkozóm volt, jeleztem, hogy nagyon kora reggel érkezem. Örült neki, én is. Elkezdtem pakolni végre az utazótáskába.

Kicsit később, egy bő háromnegyed óra múlva telefonált egy másik szám, egy másik hang és közölte velem, hogy hajnali 2-3 között akkor itt is lesznek értem. A szemem kikerekedett, megint visszakérdeztem, mikor?? Elismételte újra.

Nem örültem, nagyon nem. Volt még 6 órám, amiben mindennek bele kellett férnie, de tudtam aludni ma már nem fogok. Ideges, kapkodó, dühös lettem. Akkor jutott eszembe az is, hogy másnap nekem a bankban is dolgom lett volna, csokit is akartam még venni, hisz azért néztem úgy autót, hogy intézni tudjam, amit akarok.

A kocsi valamivel 3 óra után érkezett meg. Akkor látom, ez nem az a kisbusz amit vártam, nem látom a cég lógoját sem.

Beszállás előtt megkérdeztem, hogy akkor ez nem az a cég? Rám nézett a sofőr, mosolygott egyet…én akkor csak annyit mondtam, akkor hagyjuk.

Bezsúfolódtam a hátsó ülésre, ahol rajtam kívül ketten ültek még hátul.

Elindultunk, én gondolkodtam, nem értettem. Párszor megálltunk, a sofőr a wc-ről mindig úgy jött ki, hogy az orrával szipogott,  közben iszogatta az energia italát és nagyokat ásított. Menet közben senki nem aludt, én meg nagyon is felkeltem, menet közben jöttem rá, ez egy éjszakai pillangó járat. Felkeltem, mert nem éreztem magam biztonságban. Nem, mert láttam ahogy a sofőr egy kézzel fogja a kormányt, ásít és a feje sok esetben balra dőlt, mi pedig mentünk 145 km/h tempóval végig. 

Közben gondolkodtam, ezért adtam én ki ennyi pénzt? A kutya az ölembe a boxban…el sem lehet férni, se wifi, se légkondi, se semmi….a sofőr majd elalszik. Az egyik ilyen megállásnál közöltem vele, két lehetőség van, vagy valamit kezd magával, vagy én fogok vezetni, ha tetszik, ha nem. Nem csak a saját élete a tét, mások életével is játszik, amit én nagyon nem szeretek! Csak kikerekedett a szeme, de érezte, egy elég határozott nővel van dolga, itt nincs kecmec.

Végül szerencsésen megérkeztem Magyarországra röpke pár óra alatt.

Eljött a hazautazás napja. Persze azokkal nem akartam utazni, akikkel jöttem. Nézegettem más portálokat, indulási időket, felszereltséget, árat, na meg a kutyát. Nem igazán találtam. Elkeseredésemben a közösségi portálra írtam ki, honnan és hova mennék kutyussal, nem horror áron.

Másnap írt is egy úr, hogy ő szívesen elvinne, beférek a kocsiba, Hollandiába mennek, de menet közbe van az, ahova utazok. Nagyon megörültem. Az öröm akkor volt teljes, amikor kiderült, a kutyáért nem kell 30 eur fizetnem pluszban, végre egy kisbusz ami mindennel fel is van szerelve.

Találkozásunkkor előre adtam oda a pénzt, úgy ahogy ez szokás. Nagyon udvarias, korrekt volt az utasokkal együtt.

Mivel nem ültem tőle messze, így a telefonbeszélgetéseit akaratomon kívül is értettem, na meg megállásoknál azért kérdeztem is.

Na ekkor körvonalazódott bennem ki, hogyan is működik ez a fajta utaztatás.

Mondjuk valaki indul Pécsről, annak van egy x összege. Te a kijelölt helyeken és időben természetesen beszállhatsz. Na itt jön az érdekesség. Mondjuk az x összeg megéri Pécsről, de ha már mondjuk Győrben vagy Bécsben szállsz fel, akkor az érkezési hely is közelebb van. Gondoltam én, akkor az összeg is ennek arányában fog csökkenni. Na itt ért a meglepetés. Elárulta a sofőr, aki a cégvezető is volt egyben, hogy nem. Azt az utat is ki kell Kovács úrnak fizetni, amit ő nem is utazott, mert Pécsről mondjuk Győrig elment a kocsi. Megkérdeztem, azt nem lehet, hogy ami menet közbe esik és tényleg nem egy nagy távolság, azokat felvenni a cégnek – utazókat? A válasz az volt, lehetne, de nem érné csak az meg, nincs akkora haszon…Én magamban mondtam….ahhha…értem.

Na ezek után jött még az érdekesség is. Vannak kifejezetten éjszakai pillangó járatok is (jól éreztem) , a cégek egymásnak is átadják az utasokat – amelyik arra jár ahol az utas felszállna, persze mindezt jó pénzért, a cégek képesek országon belül is keresztül kasul menni egy-egy utas miatt. Volt olyan eset, hogy Hollandiából az utas 24 óra alatt ért ezért Magyarországra. Na itt kikerekedett a szemem, belegondolni is rossz…. a cégek kicsit úgy működnek, hogy nem saját autójuk van, csak a meghirdetett oldalakon van az, az egész ki van adva “vállalkozóknak”. 

Itt jutott eszembe az első munkahelyem….abból kifolyólag pedig a régen használt hiéna szó. Volt egy olyan érzésem, na ezek a fuvarosok akkor azokból “verbuválódtak” össze…..

Na akkor fogott el a hányinger. Utáltam ezt a helyzetet. Meg is fogadtam, csak is saját vagy más személyautójával megyek, mert a kiszámíthatatlanság, az irgalmatlan magas ár azért amit nem is utazok, az ölben cipelt kutyáért az az összeg, a kiszámíthatatlan indulás, érkezés és sok esetben a megbízhatatlan sofőrök, akik esetenként Magyarország-Hollandia utat is képesek alvás vagy 2-3 órás alvással megtenni, nekem nem ér annyit, hogy magam és mások testi épségét kockáztassam.

Egyszerűen ez számomra felfoghatatlan. Hogy jutott ide el a társadalom, idáig kell lealacsonyodni? 

Egyik esetben sem kértem számlát, hiába jelezték a kiírásban. Szerintem még én lettem volna rossz szemmel nézve.

Aki utazik, nagyon válogassa meg melyik céggel megy.  Amelyik cég nem így működik, annak minden elismerésem.

Kedves cégek, nem titeket akartalak ezzel lehúzni, de azért gondolkodjatok már el…..megér ez nektek is ennyit???  Ha válasz az, hogy igen, meg én mit is “ugatok” bele…akkor javaslom, állj a tükör elé és köpd magad jól szembe!

Nem csak a sofőrök, az utasok is épségben akarnak hazaérkezni. Mindenkit várnak valahol….vigyázzunk egymásra az utakon is!

by: Sz. K. J. 

fotó: pixabay.com

Oldalamon megtalálsz itt.

Jársz telekocsival? Ismerősöd szokott velük utazni? Oszd meg, tudjon róla, hogy épségben érkezzen meg ahova utazik, köszönöm!