Nálad is családtag?

….akik rendszeresen olvassák amiket írok, azok tudják, hogy van egy kutyusom. Nekem Ő családtag.

Persze gyerekkoromban is volt mindig kutyus, cica a háznál, vidéken meg mindenféle haszonállat. Sokat apukám csak azért tartott, mert mi gyerekek szerettük őket. Sok esetben végelgyengülésben mentek át a szivárvány hídon…. Persze akkor sírtam, nem értettem. Engem meg vígasztaltak.

Még 20 évesen is próbálta apukám a tudtomra adni, hogy az anyacica elvitte máshova a kiscicát, aminek sajnos a lábai nem normálisan fejlődtek ki…..persze én már tisztában voltam vele…ő is átkelt.

Most már saját magam, felnőtt fejjel lettem kutyatulajdonos. Onnan indult az egész, hogy a gyerekem szeretett volna mindig kutyát. Persze elmondtam, majd ha nagyobb leszel, meg lakásba minek….volt helyette mindenféle más állatka neki. Sejtettem már akkor, hogy az én feladatom lesz a családtag, sejtésem természetesen bejött, mivel ő egyetemista.

Az egyik kis kedvencünk egy talált papagáj volt….az utcán termet, mi befogadtuk. Volt neki kalitkája, meg minden, ami egy madárkának szükséges. De ő más volt, mint a többi madárka. Szabadon repkedett a lakásban, ült az ember vállán mosogatás közben is….beszélt….szabad volt. Az ablakon esze ágában sem volt kirepülni. Emlékszem, amikor 10 éve eljött az a novemberi nap, amikor egyszer csak nem akart semmit sem csinálni….akkor tudtam, nincs segítség…a kezeim között távozott 16 évesen a hullámos papagáj….Tudjátok mi a furcsa, kicsiny kis teste ami amúgy is könnyű volt, akkor mint ha egy kicsit könnyebb lett volna. Én akkor ezt úgy értelmeztem, a lélek is eltávozott….természetesen eltemettük….papírdobozban, virágok között. Soha nem felejtjük el…

Végül csak meg lett a kutyus, nehezen, de egymásra találtunk. Akkor el sem tudtam képzelni, mennyire betudja az ember szívébe lopni magát egy ilyen kis csodabogár. Látni rajta az évek során, ahogy nő, fejlődik, ért mindent – persze, ha gyerek módjára úgy nem csinál néha, mint aki nem is hall. Na ez a legviccesebb nála.

Ő az, aki érti a bánatomat, az örömömet. Először szembesül bármivel is. Mindig velem és mellettem van, az ágyban a fejem mellett szunyókál éjszaka is. Viszem magammal mindenhova, részese az életem minden részének. 

Sokszor érzem azt, nem csak Ő tudja, mire gondolok, mit érzek, hanem ez fordítva is megvan. Szinte élvezem, hogy így megértjük egymást.

Ő már 10 éves elmúlt, de a fajtája miatt (yorkshire terrier) 14-18 évet élnek. Szerencsésnek mondhatom magam, mert nem látszódik rajta a kora. Ugyan olyan kis egészséges,  játékos, futkározó, pajkos, mint fiatalabb korában.

Mielőtt meglett a kutyusom, természetesen utána néztem mindennek. Azt vallom, csak úgy szabad állaltot tartani, ha az ember tudatosan készül rá, tudja az állatka szükségleteit, számol az etetés, az orvos és egyéb kiadásokkal is. Felelőtlenül nem szabad tartani állatokat!

Azért mert nem beszél, érző lény….aki figyel, az tudja mit is akarnak. Neki csak a falkatársa van egész életében, míg neked lehet esetleg még másik is….neki csak te vagy.

Itt van ez a kis videó, ami arról szól, hogy egy kutyus, aki családtag, mindig ott van az ember mellett. Mindenben lehet rá számítani. Nem csak ő, te is látod a fejlődést, a kölcsönös törődést, szeretetet.

És igen, a kutya számomra az, aki feltételek nélkül tud szeretni. Nem csak egy mondás, hanem ez az igazság is. Bele sem merek gondolni, mikor eljön az Ő ideje akkor mi lesz…..már most tudom, nagyon rossz, hogy a családunkban tartott falkatárs, nincs velünk az életünk végéig.

A videó végén az üzenet: “Amikor a kutya elhagyja a gazdáját, nem nyaralni megy.”

by: Sz. K. J.

fotó: pixabay.com

Oldalamon megtalálsz itt.

Oszd meg, hogy más is tudja, egy állatka sem játékszer, felelős vagy érte! Köszönöm!