…. este van, ülök, kortyolgatom a kávémat és egymás után szívom a cigiket. Nem szoktam, nagyon nem szoktam. Közben érzem az ürességet, a gyomromban azt a gombócot, a magányt, a fájdalmat és a hiányt és folynak a könnyeim….
HIÁNYZOL! …így csupa nagybetűvel.
Ha azt kérdezed mi hiányzik? Maga a lényed, a létezésed, a tudat, hogy nem beszélgetünk majd egy hete. Hogy amit addig mondtál, az igaz volt? Miért változott meg minden?
Az, hogy akkor olyan hülye voltam és amit éreztem, nem beszéltem meg VELED, tudom. Teljesen bezárkóztam, magamra húztam gyorsan még három betonbunkert. Nem akartam látszódni és nem akartam, hogy láss és érezz.
Írtam előre, lehet riadt leszek, nincs egy normális göncöm sem. Éreztem….tudtam….régen randiztam, pláne ennyi változás után, ami az életemben történt.
Éreztem, hogy finoman próbálsz talán közeledni, de nem tudtam akkor azzal mit kezdeni. Most meg itt gondolkodom, hogy miért nem kapok egy választ. Vagy amikor kívántam NEKED mailen ezt….
Kívánom szívből, legyen szép életed, találd meg azt, akivel a kapcsolatod boldog, harmonikus, szerelemes és minden téren működőképes lesz…. Ne feledd, okos, értelmes és nagyon bölcs vagy, aki mást mond az hazudik!
Ennyit ért a 8 hét? Ennyi volt a kapcsolatban? Így szoktad lezárni? Vagy nem zártad le? Büntetsz? Gondolkozol? Vagy most mi van? – ezek kavarognak a fejemben. Szavakkal nem bántottalak meg, amit tettem, azzal elképzelhetőnek tartom….de az nem szívből jött, akkor és ott azt éreztem, azt kellett tennem. Nem voltam felkészülve arra, amit a szomszéd mondott, TE meg hűvös voltál. Amit éreztem felőled, azt tükröztem vissza.
Te mondtad mindig, legyünk őszinték, beszéljünk meg mindent, ne maradjon a másikban tüske.
Most akkor itt vagyok és nem értek semmit sem, nem beszélsz velem, én már kezdeményeztem. Egyet biztos állíthatok, ennyi érzelmet nem kaptam senkitől sem….és remélem benned is szép emlék marad az a pár hét ami telis tele volt érzésekkel, szeretettel, szerelemmel – köszönöm és hálás vagyok a sorsnak érte.
Vagy most ezt kellene tennem – Engedd el a görcsöt. Ne őt engedd el, ne a világ legszebb SZERELEMÉRZÉSÉT, ne a legszorosabb összekapcsolódást amit Univerzum adhat, csak a görcsöt – nem tudom.
Senki nem ismert engem annyira eddig, mint TE abban a pár hétben megismertél. Tudod, hogy többször jártam meg a poklot, abban élek most is. Ezért voltam és vagyok olyan, amilyennek megismertél. Amennyire tudtalak és engedted, ÉN is ezt tettem. Örültem, hogy boldoggá tehetlek, hogy adhatom azt a sok SZERETETET ami bennem van. Mosolyogva keltem reggel amikor várt az üzeneted, mosolyogva aludtam el, amikor elköszöntünk.
Ebben a korban már tudja az ember mit és kit akar, emlékszel? Azt beszéltük, szinte mindegy ki milyen és hogy is néz ki a rengeteg fotó ellenére. S hogy miért? Mert tudtuk, azt amire MI nekünk szükségünk van, csak egymástól kaphatjuk meg. Mert MI összetartozunk, mert egy hullámhosszon vagyunk. Tudjuk a másik értékeit, tudjuk kinek és mire van szüksége. Irtózatosan büszke vagyok ara a tudásra, amit tudsz. Mindegy, hogy egy kocsi motorjáról, festéséről, gumijáról vagy épp egy motorról van szó. Te ebben nagyon ott vagy. Csak TE tudtál úgy beszélni a gumizásról, hogy az embernek kedve támad ahhoz, hogy maga is azt a munkát végezze…vagy legalább lássa, ahogy csinálod…. Fantasztikus, ha valaki olyan munkát végezhet, amit szeret, az nem munka akkor, hanem a hobbija. És TE ilyen vagy.
És elmondtad miket szeretsz, a bakancslistádat. Előre tetted Szicíliát. Elmondtad az álmodat, a vágyaidat, mindent.
Tudod, TE milyen FÉRFI vagy? Aki mellett az ember képes akármilyen munkát is elvégezni, mert tudja, amikor eljön az este, a karjaidban szeretetre talál. A szeretet pedig minden akadályt legyőz. Legyőz, mert a SZERETET, a SZERELEM a minden….nekem az…és tudom, NEKED is az. Azt is tudom, erre ÉN is képes vagyok. Ezek vagyunk MI.
A lelkem és én is beöltöztem SZERETETTEL, mert a SZERETET védelmez. És ezt a kis diót is NEKED találtam és küldtem el HAWK….mert SZERETLEK. Még mindig, nem érted??
És most szenvedek, szenvedek mint egy kutya. Mert feltételek nélkül érzem mindazt, amit leírtam. Aki leírta, egy erős NŐ, aki empata is – és még ilyet se tett SOHA….és más mint akiket eddig ismertél…olyan aki talán nincs, de még is van.
És a SOHA valahogy mindig eljön, az ÖRÖKRE meg valahogy mindig véget ér – csak nem mindegy hogyan….
Messze vagy…
“Elérhetetlenül messze. Pedig ha a kilométereket nézzük, nem is. De Te másként vagy messze. Lélekméterekben. És ez áthidalhatatlan távolság. Mert a kilométereket bárhogyan le lehet győzni. Akár gyalog, akár autóval, akár repülővel. Bármivel. De a lélekmétereket csak egy módon. Szívvel. A Te szíveddel.”
Volt már hasonló kapcsolatod? Volt amit te sem értettél? Vagy épp ilyen helyzetben vagy? Hidd el, átérzem amit te is. Tetszett amit olvastál, oszd meg, köszönöm!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: