Boldog szomorúság

…..éjszaka van, most beszéltünk nem is oly régen. Próbálom mindazt szavakba önteni amit érzünk, amit érzek. Mondjuk az érzelmeket nehéz szavakba önteni, azokat érezni szokták.

Minket most 520 km választ el. De mindez csak távolságban, lélekben nem az. Egyszer csak jöttél, hangtalan és nesztelen. Ott voltál a semmiből….

Most értettem meg igazán, mi is a SZERETET, a SZERELEM. Igen, csupa nagybetűvel. Igazából jobb később is, mint soha se. Voltak kapcsolatok, házasságok, de most MI azért vagyunk itt, mert megértettük a sokak számára érthetetlent.

A legjobb az, amikor adhatsz. Örülsz annak, hogy a másiknak örömet okozol. A másik tud a szeretetedből táplálkozni. A mindennapokat eltudja viselni, legyen az bármilyen rossz is vagy jó. Ha jó, akkor a fellegekben jár, ha rossz, akkor csak boldog. De ez a boldogság semmihez  nem fogható. 

Tudjátok miért? Mert a szeretet és a boldogság mindenen átsegít, a szeretet a minden.

Lehet valakinek luxusautója, nyaralója, több száz négyzetméteres háza, márkás ruhái, milliói,  nem az számít. Ami számít, az a feltétel nélküli szeretet és szerelem. Amikor nem támasztasz követelményeket a másikkal szemben, amikor csak élvezed mindazt, amit adhatsz magadból. 

Ilyenkor sugárzol, Te is boldog leszel, örülsz a másik boldogságának. Örülsz annak ami van. Nem a nagy dolgokat értékeled, örülsz a legapróbb dolgoknak is. Nem akarod megváltoztatni, elfogadod úgy, ahogy van. 

A nyári napsütésnek, az őszi lombhullásnak, a téli zimankónak, a tavaszi ébredezésnek. 

Akik nem ismerik fel és nem élik ezt a fajta szerelmet és szeretete át, azok a lelki szegények. Azok ők, akik az életük végén siváran halnak meg, mert nem tudták, nem akarták vagy nem érettek meg soha, hogy ez a fantasztikus dolgot, ezt a legnagyobbat értékelni tudják. 

Tudjátok milyen nagy szó ez? Tudom sokan nem értik, azok értik akik részesei vagy meg van bennük az a vágy, hogy részesei lehessenek. 

Ez nem kötött iskolai végzettséghez, nyelvtudáshoz. Ennek csak a szívhez van köze, a szívhez, amit követsz, szeretsz, nem csapod be. 

Akit tisztelsz mindig, akivel őszinte vagy, akiben bízol, akivel tervezel, akivel együtt sírsz és nevetsz, akivel a mindennapokat megosztod, akivel a testetek eggyé tud olvadni. 

Ez a mindent elsöprő, mindig tartó szerelem, amit táplálni és óvni kell, mert ilyen ritkán vagy soha nem adatik meg egy embernek sem.

Tudom, hogy olvasod Hawk….és alig várom, hogy mindez ne csak boldog szomorúság legyen a távolság és más akadályok miatt, hanem a valóság. 

Köszönöm, hogy vagy nekem, hogy szebbé teszed az életem. Nélküled nem tudtam volna meg, mi is ez a csodálatos érzelem. A napjaim boldogabbak, az órák gyorsan haladnak, a percek tovafutnak. Az elviselhetetlen is elviselhető.

Az a valóság, amikor a napokat egymás karjaiban, egymás szemébe nézve tölthetjük, amikor az önfeledt ölelkezésünk és csókjaink soha véget nem érnek….ott leszünk, együtt leszünk, érezzük egymást… 

Most és mindörökké….Szeretlek nagyon!

fotó: pixabay.com

Oldalamon megtalálsz itt.

Megértetted amit írtam? Vagy tudod, hogy ezt más is értékelné? Oszd meg, köszönöm!