Az utolsó éjszaka

….itt  ülök, iszogatom a kávémat. Tekintetem elmereng az ablak messzeségében….megszólal egy szám és eszembe jutottál…eszembe jutott sok pillanatkép. 

Mikor megismertük egymást fenőttek voltunk, de még fiatalok. Persze mindez csak mai szemmel nézve. Mennyit  nevettük, bolondoztunk, kirándultunk, élveztük az életet. Amikor a szemedbe néztem az emeleten és azt mondtam, kellesz nekem. Nem tudok már csak barátod lenni. Emlékszel rá?

Sokszor hallgattad fiatalságod zenéjét. Mert te igazi rocker voltál. Próbáltad tudtomra adni. Emlékszel rá?

Azok az önfeledt kártyacsaták a haverokkal, gyufával, emlékszel rá? Én készítettem a szendvicseket. Hajnalig senki nem ment haza.

Sokat jártunk a várba az állatkertbe. Imádta a gyerek. Minket meg leköpött a láma. Jókat nevettünk. A lepkeházba nem mentem be, tudod írtózok tőle. Emlékszel rá?

Eljártunk horgászni, persze te mindig aludtál hajnalban. Én ültem a gyerekkel és fogtam a botot. Alig vártam, hogy a büfé kinyisson, mert kávé nélkül nehezen indult hajnalban a napom.

A rengeteg grillezés, bográcsozás, csónakázás, tollasozás. Amikor a föld úton a majd tíz éves gyerek az öledben ülve vezetett. Annyira izgult, hogy kapdosott a füléhez. Emlékszel rá?

Többször tévedtél el Linz környékén, mert én elaludtam. Én voltam az élő navigátorod. A gyerekek türelmesek voltak, fogalmuk sem volt, hogy a körforgalmat már ötször is elhagytad. Emlékszel rá?

Amikor kerestünk egy jó helyet, ahol tudunk fürdeni, de nem feltétel a fürdőruha. Felfedeztünk Budapest környékét. Amikor a vadőr jött felénk, miközben mi a füves úton a nyári melegben éreztük bőrünkön a nap melegét. Emlékszel rá?

Amikor éjszaka leple alatt szerettük egymást,  a gyerek felkelt és azt kérdezte, anya hol vagy? Én feleltem, nokedlit készítek. Persze reggel nokedlik akart enni. Emlékszel rá?

Az első csókok, érintések, halk zene és gyertyafény. Amikor megláttuk egymást a félhomályba, csak öleltük egymást. Félve feléd fordultam és megcsókoltalak….olyan édes és selymes volt a szád. Emlékszel rá?

Amikor a babát elveszítettük, te vígasztaltál. Én elájultam, te mellettem voltál. Emlékszel rá? 

Amikor nem tudtam megérteni, miért nem esznek a vegák abból az edényből, amiben hús is készült. Amikor azt mondtad, többet még kávét sem iszol reggel. Emlékszel rá?

Amikor a gyereket beírattam az iskolába, kiharcolva, hogy oda vegyék fel, te rám néztél és azt mondtad, most úgy szeretlek. Emlékszel rá?

Voltak hangos viharok, szenvedélyek, csatározások. Nem bírtam. Nem értettem. Emlékszel rá?

Sokat voltunk együtt, szinte mindig. Küzdöttünk a kapcsolatért nem ment, emlékszel rá?

Jöttek mások, mentek is. Te mindig voltál. Lopott órák, szenvedély és szeretet. Te voltál a hold én a nap. Emlékszel rá?

Amikor megkértem légy a tanúm, elvállaltad. Mosolyogva álltál mellettem. Amikor vacsoránál oda jöttél hozzám, kérted váljak el, elveszel mert szeretsz. Én csak néztem rád. Mosolyogtam és azt kérdeztem, most viccelsz? Emlékszel rá?

Amikor mindig megjelentél, a semmiből jöttél. Tudtad mikor kell telefonálni, mikor kell jelen lenni. Adtál sok jó tanácsot, féltve figyeltél. Emlékszel rá?

Amikor szükségem volt rád, ott voltál. És jött a születésnapod, az én férjemet meg elnyelte a messzeség….te jöttél és ott voltál. Ott voltál és vígasztaltál. Átöleltél, magadhoz húztál. Nem tudtuk megállni, akkor és ott nem. Izzott a levegő, folytak a könnyeim….szerettük egymást. Szerelem és érzelem, az az utolsó éjszaka a mienk volt. Emlékszel rá?

Te adtad az apró jeleket, én nem éreztem. Talán több kellett volna? Vagy így beszéltük meg? 

Akit szeretsz ad tudtára mindig, éreztesd, ne csak mond. Egyértelműen. Öleld át, adj egy csókot. Nézz rá huncut mosolyoddal. Adj meg neki mindent, amit csak tudsz. Légy vele boldog és önfeledt. Szeress úgy, mint ha az az utolsó percetek lenne mindig. Szeresd ameddig lehet. Ne azt nézd mennyi a pénze, van-e  kocsija, van-e lakása. Nem az számít. 

Ne később, meg utána bánd meg. Vedd észre az apró jeleket. Légy résen. Ami elromlott megjavítható, javítsd meg magadban, tedd helyre a dolgokat és szeress. A szeretet, szerelem mindenen átsegít. Az a legtöbb ami adható.

Én emlékszem rád, soha nem feledlek! Te már csak emlék maradsz….elmentél….mert előre mentél….túlságosan is korán….. még mindig, még most is….. szeretlek….. mindez emlékül neked…..

by: Sz. K. J.

fotó: pixabay.com

Oldalamon megtalálsz itt.

Szeretsz olvasni és tetszett, oszd meg másokkal is, köszönöm!