Outpoken

….itt  ülök, iszogatom a kávémat. Tekintetem elmereng az ablak messzeségében….megszólal egy szám és eszembe jutottál…eszembe jutott sok pillanatkép.  Mikor megismertük egymást fenőttek voltunk, de még fiatalok. Persze mindez csak mai szemmel nézve. Mennyit  nevettük, bolondoztunk, kirándultunk, élveztük az életet. Amikor a szemedbe néztem az emeleten és azt mondtam, kellesz nekem. Nem tudok már csak barátod lenni…. Tovább »

Amikor még fiatal voltam más világ volt. Akkor akiről tudtam, hogy 50 körül van, öregnek tűnt. Nem akartam én is olyan öreg lenni. Ma már olyan vagyok, de nem öreg.  Ahogy múltak az évek, mert nagyon gyorsan száll el, rájöttem én más vagyok. Sokan mások. Nem hordunk otthon kötényruhát, nincsenek a gyerekzsivajok az utcán esténként,… Tovább »

VENDÉGPOSZT: Ülök és nézek ki a fejemből. Hogy jutottunk ide el? Miért történt mindez? Válaszokat nem találok, már nem is akarok. Tudom, hogy olvasod, tudom, hogy rosszul esik amit írok….de még kibírom. Kibírom, mert tudom a megoldást. Tudom a megoldást a saját életemre. A tiedére már nem tudom. Nem tudom, mert azt mondtad, nem tudod… Tovább »

Már többször fejtegettem a németországi helyzetet. Most itt van pár bizonyíték is, feketén-fehéren – az adatok adatvédelmi okok miatt kitakarva.  Aki azt mondja rasszista vagyok, ám legyen. De számomra ez már vérlázító:   Az első esetben egy család, 2 felnőtt 3 gyerek – a nevük alapján nem EU-n belüli migránsok Al Khatab.  Világosan látható, mekkora összeget… Tovább »

Reggel iszogattam a kávémat, még csak a fejemből néztem kifele. Egyszer csak megakadt a szemem egy cikken, elolvastam. A cikk itt található. Pécsi Ildikó színművésznő ecseteli, mennyire szereti a menyét és az unokáját, de többet a közelébe se menjen egyik se…. Itt jutott eszembe, többször olvastam vele hasonló cikkeket, hogy miért is megy a pereskedés, kinek és… Tovább »