A blog amit én vezetek kicsinek mondható. Igazából magam és esetleg mások szórakoztatására kezdtem el írni. Eredetileg a blog címe is helytelen, mert Outpoken Outspoken helyett, mert az emberek és a világ sem tökéletes.
Itt került most újra képbe egy ember, egy ember abban a világban, ami szívtelen. Az oldalamon is próbáltam neki segítséget kérni, ő is megtett mindent, eddig sikertelenül. Így arra jutottam, hogy újságírói tapasztalatok nélkül, de megírom vele én a cikket. Reméljük célba ér:
Először is azt kérdezném, hogy kerültél Németországba Julianna, mit kezdtél el kint dolgozni?
Egy német cég által lettem foglalkoztatva Budapesten, HR asszisztensi és személyi asszisztensi munkakörben. Ingázás a két ország között. Kicsit magasabb fizetésért lett egy cégváltás, akik a későbbiek folyamán azt kérték, költözzünk ki Németországba – itt személyzetis, HR, PR, management, social media, személyi asszisztensi területen lettem foglalkoztatva. Természetesen a cég kérésének eleget tettünk párommal, kiköltöztünk.
Milyen feltételekkel foglalkoztatnak Eu-s munkavállalókat a németországi cégek?
Vannak az ingázók, ők azok, akik minden hétvégén vagy havi esetleg kéthavi rendszerességgel járnak haza Magyarországra. Jelentkeznek egy önéletrajz segítségével, természetesen én mindenkinek válaszolok. A megfelelő emberrel a kapcsolatot felveszem e-mail segítségével, majd telefonon és jöhet egy személyes interjú is. Persze a német munkavállaláshoz az önéletrajzokat szinte teljesen át kell írni, mert az itteni elvárások teljesen mások, mint Magyarországon. A hivatalos iratok (végzettséget igazoló bizonyítvány, személyi igazolvány, lakcímkártya, gyermekek születési anyakönyvi kivonata, házasságlevél). Ezeket nem mindig igénylik fordításban, de szkennelt formában igen.
Ebben az esetben marad a magyarországi cím, de kap német adószámot, betegbiztosítást. Általában 4-8 hét között kapja kézhez mindezt, mert a bürokrácia itt is működik. Ennyi az átfutási ideje. Mi azt szoktuk javasolni, hogy a kézbe kapott munkaszerződéssel menjen el a magyar TB-hez és a NAV-hoz kijelentkezni, hogy a későbbiek során ne legyen ebből büntetés. Így tisztában vannak vele, hogy minden fizetési kötelezettsége rendezve van, csak épp nem Magyarországon. Korábban a cégek maguk végezték a be és kijelentéseket, manapság mindezt a munkavállalónak kell megtenni a hivataloknál.
Vannak a letelepedők, ahol sok esetben először csak a családfenntartó jön előre, aki megteremti a feltételeket a német élethez. Először lakik egy panzióban, apartmanban. Határozott idejű munkaszerződésével és 3 havi bankszámla kivonatával eltud kezdeni lakást vagy házat nézni, amit majd bérelni tud a családjával együtt. Ez sem mindig zökkenőmentes, mert fél év, egy év között szokott megvalósulni.
Mennyire könnyű bérelt lakást találni Németországban, azt hallom és tapasztalom, elég nehéz. Ez így megfelel a valóságnak?
Abszolúte. A lakásokra heti 2-3 alkalommal, területtől függően 50-180 ember jelentkezik alkalmanként, azokból választ a bérbeadó. Első helyen vannak a németek, majd a volt keletnémet területről érkezők, a törökök, az EU-n kívüli migránsok és az EU-ból érkező migránsok, mert mi is migránsnak minősülünk ezen a területen. Sok esetben a lakhatás megtalálása hónapokat, esetleg 1 évet is igénybe vesz. Szociális lakásra három évet kell várni mostanában. Ezek a lakások ténylegesen rászorulóknak vannak fenntartva. Kizárólag azok kapják meg, akik német állampolgárok, EU-n kívüli migránsok, és akik több mint 5 éve élnek Németországban EU-n belüli migránsok. Erre kell egy speciális kártyát igényelni. Aki ezeknek nem tesz eleget, nincs kártyája, az nem jogosult semmilyen szociális vagy HARTZ IV ellátásra sem, ami 6 hónapig jár. Az élet, a bérek és az elöregedés itt is jelen van, így megsokasodott azon emberek száma, akik igénybe szeretnék venni.
A piszkos anyagiak. Számtalan hirdetést látni, hogy embereket keresnek különböző munkákra, különböző plusz juttatásokkal. Ez a valóságban hogy néz ki?
Korábban írtam, hogy Németország nagyon megváltozott. Jelenleg a tendencia arra halad, hogy kevesebb bér, több munka. A meghirdetett és valós feltételek között nagy az eltérés. Nekem is megvolt mondva a cég által, mit kell mondanom. Például, amikor azt írják le, hogy túlóra vállalása lehetséges az a német szemszögből azt jelenti kötelező. Nem mondhatsz nemet, mert kirúgnak. Mondjuk reggeli és ebédidő között mész el kétszer wc-re, szintén kirúgnak, mert nem dolgozol a megfelelő tempóban. Itt az embereket addig és úgy dolgoztatják, ameddig azt látják hasznuk van belőle. Ha már lebetegszik, szintén kirúgják. Pedig itt az emberek nem mennek mindenféle kifogással orvoshoz, hogy írják ki. Az orvos diagnosztizál, kiír betegállományba, majd a sok betegbiztosító közül (sok magyar az AOK-hoz tartozik) az ottani adminisztratív személyzet állapítja meg, ténylegesen beteg vagy-e. Amennyiben ők ezt úgy látják, hogy nem, abban az esetben nem fizetnek betegbiztosítást. A cégeknek kell az első 6 hetet fizetni, de felmondás esetén ez a betegbiztosítókra hárul, mert a cégek nem tesznek eleget a fizetési kötelezettségüknek.
A hirdetésekben sok esetben látni, 2500 euró bruttóban. Ez alapjáraton jól is hangzik. Itt 6 féle adókategória van, mondjuk valaki elvált, gyermektelen, vagy nem volt még házas, az az 1-es adókategóriába kerül. Függ a tartománytól, egyéb fizetnivalóktól, korosztálytól a nettó kereset. Ez kb: 1700-1800 euró havonta nettóban, persze mindezt úgy, hogy a héten 6 napot dolgozik és szinte naponta 10 órákat.
Számolva a lakhatást, rezsit, elmehet területtől függően 500-1000 eur havonta, ezekre jön mellé a mindennapok – étkezés, ruházkodás, tisztálkodás – ami 400 euró között tesz ki havonta minimum/fő. Aki ingázik annak az oda-vissza út, a gépkocsi fenntartása, amortizáció, javítás. Az otthon maradtak támogatásáról nem is beszéltem. A letelepedőknél különböző kiegészítő biztosítások, amik itt elég borsos árban vannak.
Mostanában a bruttó 1500-1200 eurós fizetés van. Ami abból marad, az nagyon kevés. 800-1100 euró havonta. A fenti összegek maradnak, akkor ebből az összegből nem lehet megélni, félre rakni pedig képtelenség. Úgy lehet megélni, ha egyedül él, nincs családja, de félre nem tud tenni ő sem. Gépkocsi nélkül nem lehet létezni Németországban, mert sok esetben a munkahely és a lakhatás között oda-vissza 60-60 km kell megtenni naponta. Itt ez egy bevett szokás, nem számít kirívónak.
A hölgyeket szeretik Minijobban – általában másodállás foglalkoztatni, tényleges főállás nélkül ez havi 450 euró. Ebből nem vonnak betegbiztosítást, semmit sem. Ebből kell fizetni, ha nincs családi biztosítás a betegbiztosítást is, ami 178 eur körül mozog, biztosító függvénye is. Ezzel nem jogosult semmit sem igénybe venni.
Vagy marad a részmunka idő. Itt a megkereshetős összeg 500 – 1100 euró között mozog havonta, itt már minden járulékot fizetnek utána és jogosult s igénybe venni mindent (munkanélküli segély, szociális segély) persze ezt igényelni kell, automatikusan nem jár mindenkinek. Nagyon sok feltételnek kell megfelelni. Aki nem felel meg, az nem kap sehonnan semmilyen összeget, a havi betegbiztosítást is ami cca: 178 euró saját magának kell fizetni, a nem létező jövedelméből.
Mik ezeknek a munkáknak a hátulütői? A munkaidő sok esetben napi 8-10 óra a napi vagy heti pár óra helyett. Ha nem végzed el, kirúgnak.
Ezek mellett hiába beszéled a német nyelvet, egy hivatalos helyen annyi nyomtatványt kapsz, hogy oda már tolmács kell mert a C1, de inkább a C2 nyelvtudással tudsz csak boldogulni. Sok helyen, így Bajoroszágban is kezdik azt kérni, beszélj bajorul. Bajorul csak az tud megtanulni folyékonyan, aki ide született. Bevallom, én egy szót nem értek belőle. Valahogy az az érzésem, nem az a cél, hogy az ember dolgozzon becsületesen egy munkahelyen, hogy fejlődjön. Inkább a megalázás, diszkriminálás, lenézés. Sokszor tapasztalom azt, hogy egy ügyintézésnél már a nevem hallatán azt kapom meg, nem hozzám tartozik, nem én vagyok az illetékes, nem tudom ebben az esetben mit kell csinálni. A végén persze köszönés nélkül csapják a fülemre a telefont. Itt nem mutatkozik be senki sem a szolgáltatóknál, hogy hívják. A hivatalos leveleken sincs ügyintéző feltüntetve, sem e-mail cím. Van egy központi szám, azt felhívja az ember, és az esetek többségében nem kap semmilyen választ érdemben arra, ami után érdeklődik. Bemehet a hivatalba, de oda időpontot kell kérni. A hivatalok pedig általában délelőtt vannak nyitva, ami ugye munkaidő. A munkahelyek nem szeretik elengedni az embereket ügyeket intézni. Ez sokszor egy ördögi kör. Bevallom, életemben nem kaptam annyi nyomtatványt, hivatalos iratot Magyarországon, mint itt 9 év alatt Németországban. Öröm önti el a szívemet, amikor a postaláda üres!
Vannak a felsoroltak vagy egyéb dolgok miatt magyarok nehéz helyzetben Németországban?
Persze. Sokan készítenek egy utazás alkalmával több fotót, azt posztolják ki a közösségi oldalakra, mert idejük, pénzük nem engedi meg az utazást. Sokan élnek egyik napról a másikra, vagy van olyan is, aki szinte éhezik. Persze a többség önhibáján kívül. Ezt a család, barátok, ismerősök előtt nem merik felvállalni. Kivétel akad. Sokan elhiszik, hogy nyelvtudás nélkül is van munka. Nem tudják, nem ismerik a német rendszert, buktatókat. Nem tudják, hogy ahova mennek, ott esetleg csak 2 hetet fog dolgozni, utána nem kell a munkája már. Ott áll a semmiben és nyelvtudás, végzettség nélkül nem talál munkát.
Ezek a feltételek jellemzőek Ausztriára és Hollandiára is. Bár Hollandiában az emberek kedvesek, viselkedésük kicsit jobb, mint Németországban. Ezeket ekte osztrák és holland régi kedves ismerőseim mondták el, akik időközben már Magyarországra költöztek. Hogy miért költöztek Magyarországra? A kevesebb bürokrácia, a jobb időjárás, élhetőbb ország. Nyelvi nehézségeik persze vannak, de már ez a pár felsorolt dolog is feledteti velük mindazt, amit a saját országukban átéltek. Esetenként nyugdíjasok vagy otthonról, home office dolgozó, esetleg vállalkozást vezető emberekről beszélek most. Politika, azzal nem foglalkoznak. Minek is? Egyrészt nem a saját anyaországuk, másrészt, amiért Magyarországra költöztek, azt megtalálták. Kiülhet este is beszélgetni, ha nevetgélnek a barátokkal nem lesznek feljelentve, ha grilleznek a kertben, nem lesznek feljelentve, ha egész héten rossz az idő és csak vasárnap megfelelő az időjárás, nyírhat füvet, nem lesznek feljelentve, van kutyája, ami ugye ugathat néha, nem lesznek feljelentve, kiég az izzó a közös folyosón, kicserélheti, nem lesznek feljelentve…nem sorolom tovább, de ezeket a saját országukban nem tehetik meg, jön a feljelentés, a magas büntetés. Tudnak élni, ami nagy szó a mai világban!
Ha már végzettség. A német állam nem ismeri el az iskolai végzettséget, sok esetben Helfer – segéd a jelentése, így nem kell többet fizetni egy festőnek, villanyszerelőnek. Az itt dolgozó migránsokat lenézik, lekezelik, emberszámba sem veszik. A német jóléti és precíz társadalom már régen megszűnt. Diplomából csak az orvosi diplomát ismerik el, de oda is különbözeti vizsga szükséges egy orvosi bizottság előtt. Rengeteg tanár, diplomás ember dolgozik komissiózósként, 3 műszakban gyárakban, futárszolgálatoknál, stb. Az indok: Németországban az emberek mások. Itt újból kellene vizsgázni és pár évet egyetemre járni, hogy elfogadják a végzettségüket. Az államnak akkor éri meg, ha az illető még legalább 20 évet tud az adott területen dolgozni. Tanulással, bevétel nélkül pedig nem tud megélni.
Itt a segédmunka, esetenként a szakmunka az, amire szükség van. Másból köszönök szépen, nem kérnek.
Részben már fejtegetted a külföldiekhez való viszonyulást, bürokráciát, ezt tapasztalom én is. Ezt te hogyan éled meg?
Bevallom őszintén, nagyon nehezen. Amikor az embernek nincs semmi intéznivalója, nem kap leveleket, nyomtatványokat, azt lehet mondani, minden gördülékeny. De amint bármit intézni kell, az ember csak néz, kapkodja a fejét. Amikor éreztetik lépten-nyomon az emberrel, hogy te nem idevaló vagy, te mit keresel itt, na az a legrosszabb. Magyarországon a romániai magyarokkal szemben nincs ekkora ellenszenv, mint amit itt tapasztalok.
Mi van akkor, ha valaki bajba kerül az országban?
Természetesen a rendőrség itt nagyon jól működik. Talán túlságosan is. Itt ha kell, ha nem, mindenért kijönnek. Itt is van térfigyelő kamera a szomszédok által, akik szeretnek túlzásokba esni. A konzulátus is sok esetben segített azoknak, akik pl: a kínai munkavállalások miatt kerültek bajba. Sok helyen olvasható, a Caritas, Diakone és társai. Saját tapasztalatom alapján mondhatom, nagyon kedvesek, türelmesek, meghallgatnak, de érdemben nem mindig tudnak segíteni. Nekem legalább is nem tudnak a helyzetemben semmit sem tenni.
Mennyire szembesülsz a hazatelepüléssel, mennyire jellemző ez mostanában?
Egyre több helyen látom, olvasom, érzem. Akik 1956 után vagy a 2000 évek előtt vagy utána pár évvel jöttek ki, őket már elfogadták, és ők is azt a helyzetet amiben vannak, más a megítélésük a németek szemében. Beilleszkedtek, van olyan munkájuk, amiből megélnek. Vannak német barátaik, jóban vannak a környezetükkel. Sok esetben segítenek is csoportokban, de az íráson kívül a magyart már jobban törik, szinte érthetetlen, mint a holland ismerősöm, akinek az anyanyelve ugye holland, de érthetőbben beszél, mint aki korábban Magyarországon élt. Akik 2004 vagy a 2011-es munkaerő piaci megnyitás után indultak neki, azoknál tapasztalom azt, hogy az életüket nem megkönnyítik, hanem megnehezítik. Ilyenkor kezd el gondolkodni valaki, megéri-e neki a napi feszültség, az a munka amit végez. Mert amit keres az esetleges hiányos nyelvtudás mellett is, az az összeg megkereshető a saját anyaországában is. Mivel pénzt félretenni nem tudnak, sokan hitelt vesznek fel a hazaköltözéshez, vagy az otthoniak segítenek nekik a hazatérésben.
Itt nincs a virágoknak illata, minden olyan mű. Nehogy azt higgye valaki, hogy itt minden BIO, itt sem terem egyforma nagyságú és formájú semmi sem. Itt is beavatkoznak a természet rendjébe. A patkányok hemzsegnek, a méhek hiányoznak. Néha azt érzem, minden nagyon-nagyon el lett kúrva!
Aki manapság kitelepül, az a kezdetleges új élet és rózsaszín köd lehullta után kezdi érezni, mi a valóság. Látja a mit és miértet. Kezd gondolkodni. Mire megérik a hazamenetel melletti döntés, évek telnek el. Sokan jönnek ki a devizahitelüket törleszteni. Van aki a nyelvet akarja megtanulni a valós környezetben – bár erre nem minden nyelviskola megfelelő. Sokan próbálnak menekülni egy országból, ami számukra csalódást okozott. A sok megélt, átélt sokk és szinte ellehetetlenítés hatására, átértékelik az emberek az anyaországukat. Itt vállalkozásnál ami mondjuk egy adminisztratív terület is, legalább 6 hónapot kell várni az adószámra. Fodrász, kozmetikus, asztalos vagy bármilyen szakmában csak az lehet vállalkozó, akinek mestervizsgája van, de a magyarországi mestervizsgát nem fogadják el, nem csak azt nem, a keletnémet területen szerzett végzettségeket sem. Néha azt érzem, egy nagy bekerített börtönben vagyok. Lehet ugyan közlekedni, de semmi mást. Magyarország még mindig élhető ország, ellentétben Németországgal.
A magyarok kivándorlása megállítható szerinted?
Megfelelő tájékoztatással igen. De aki annyira hiszékeny, nem hallgat senkire sem, az meg is fogja járni. Dolgozni mindenhol kell, nincs kivétel. Havi szinten költhet tolmácsra is. Az embereknek meg kell érteni, Németországban mások a szabályok, más a jog, a mentalitás. Itt nem működik az, ami Magyarországon. Akinek van egy jó szakmája, az meg is tud élni az anyaországban. Felesleges stressznek teszi ki magát az, aki hiányos ismeretek nélkül vág neki az ismeretlennek. Amikor 5 év munkaviszony után megkapja, mennyi is lesz a nyugdíja, amiből kell a betegbiztosítást is fizetni, meg adózni is, akkor elgondolkodik talán még. Nekem pár éve megjött, 355,68 euró, ebből még jön le az előbb felsoroltak. Kérdésem az, akkor hol is jobb már most élni?
Sokan felhozzák, nyugaton milyen az egészségügy. Igen, a rendelők és a kórházak, klinikák szépek, felszereltek. Ugyan akkor az orvosok nincsenek a helyzet magaslatán. Nekem is volt egy betegségem, amivel 4 évig nem jutottunk előre, háromszor is műtöttek, majd az orvos mondta, ezt a krémet használjam 15 napig, utána gyógyult leszek. Dehogy lett jobb, vettem szépen körömcsiszoló gépet, teafa olajat és jó 12 hónap alatt magam gyógyítottam meg. Itt sem lehet csak úgy orvoshoz menni, vannak olyan területek, ahova még csak 1-2 éven belül sem tudnak időpontot adni (pl: pszichológia), egy kardiológiára is 5-6 hónap a várakozás, kisgyermeknél a laktózérzékenységet nem veszi észre az orvos 3 éven keresztül. Sorolhatnám, de minek. Itt a tál ugyan szép, de baromi üres. Nem szoktam politizálni, nem vagyok egyik politikai párt tagja sem. Mivel már 1 éve azon dolgozom, hogy hazatérjek, azért beleolvasok több programba is, nézem a változásokat, megélhetési lehetőségeket. Én csak azt tudom mondani, aki egy ténylegesen cenzúrázott országban akar élni úgy, mint aki Dachauban van a jelenben, az bátran jöjjön ki. Akinek nem volt korábban lehetősége tanulni vagy nem képezte magát tovább és maradt egy “mekegős” szinten, azok jönnek maguktól is. Azokra itt van szükség.
Azok akik több évet éltek és dolgoztak külföldön, értékelik azt az országot, ahova születtek!
Mik a további terveid a jövőt illetően?
Nos, elég bonyolult helyzetben vagyok. Budapesten születtem, ott is éltem. Már inkább egy kisebb város, a vidék vonz.
Kommentek