Pár hete írt az egyik ismerősöm. Elkezdtünk beszélgetni. Személyesen is ismerjük egymást, igaz régen találkoztunk. A telefonbeszélgetést tovább folytattuk a messengeren.
Én valahogy előbb kezdtem érezni, hogy Ő abba a szexuális beállítottságba tartozik mint Én. Ő is demiszexuális.
Mit is jelent ez valójában?
Idegenekkel szemben nem érzek vonzódást, csupán valakinek a látványa nem indít be, akármilyen jól is néz ki. Én régebben azt mondtam az esze, ma azt mondom az intellektusa, érzelmi kötődés váltja ki nálam azt, amit másnál egy látvány.
Mindig is egy ismerkedésnél annyi kérdést tettem fel valakinek, hogy az csak na, mint egy kihallgatás. Kíváncsi voltam a véleményére, szokásaira. Ha azt vettem észre, teljesen más úton vagyunk, akkor nem is ment tovább az ismerkedés. Ne éreztem azt, hogy nekem rá van szükségem. Egyszerűen nem tudok hozzá vonzódni, semmiféle intimitást, szexuális kapcsolatot elképzelni. Ha azt mondtam aludj nálam, az az alvásról szólt, nem a szexről. Sokszor csak egy összebújást szexuális együttlét nélkül is jobban értékeltem.
Ilyen kapcsolatban megvan az őszinteség, tolerancia, bizalom, szeretet, az együtt tenni és alkotni vágy is.
Ismeri az ember egy idő után a másik mozdulatát, rezzenését, tudja mivel mit akar kifejezni.
A demiszexualitás amúgy a normál szexualitás és az aszexualitás (intimitás nélküli kapcsolat) között van.
Engem egy pornó vagy egy éjszakás kalandok nem vonzottak. Nem találtam benne semmi izgalmasat. Taszított, gondoltam én vagyok a furcsa, olyan aki más, aki mindenkit megakar ismerni részleteiben, aki garanciát akar egy kapcsolatra. Nő lévén mindig is szerettem csinosan, kicsit szexin öltözni. Ezt a férfiak persze félreértették, gondolták akkor flörtölök és nekik mindent szabad, én nyitott vagyok mindenre. De nem, én csak demisex vagyok.
A szexuális együttlétek minősége több és jobb, mint amikor csak a külső dominál egy párválasztásnál. A mély érzelmek járulnak mindehhez hozzá.
Aki ilyen helyzetben van, elég nehezen talál magának párt. Társkereső oldalakkal próbálkozni felesleges, nem a külső érinti meg őket.
Amikor az ember rátalál egy olyanra, mint Ő, azt nagyon tudja értékelni. Tudja, hogy a másikkal együtt 100%-ra benne vannak a kapcsolatban, mindketten beleadnak mindent.
Hogy miért írtam mindezt le? Mert amikor az interneten is lehetett különböző dolgoknak utána nézni, akkor jöttem rá, hogy én hova is tartozom. Jobb ezekkel tisztában lenni, hogy az ember megértse, miért is reagál úgy dolgokra ahogy mások nem.
Én ezt nem titkolom, de nem is beszélek róla. Nem érzem azt, hogy ezt szégyellni kellene. Mindenkit más érint meg egy adott emberben, engem a belső. Nem azt mondom, a külsővel nem foglalkozom, de a belső értékek nélkül nincs kapcsolat sem. Nálunk a szív először az agy.
Ez nem egy betegség. Ez annyi, hogy többet jelent a mély érzelem, mint egy külső.
Régi mondás: mit ér a szép tányér, ha üres?!
fotó: pixabay.com
Oldalamon megtalálsz itt.
Kommentek