VENDÉGPOSZT:

Este van, olvasgatok, ma beszélgettem megint az egyik ismerősömmel. Kiábrándító a helyzet. Erre jön velem szembe egy tegnap megjelent cikk a HVG oldalán, címe: 

Nem a pénz miatt jönnek haza a külföldön dolgozó magyarok, de akkor miért?

Cikk itt olvasható.

Na akkor elárulom:

Aki még pár éve van külföldön, az először turista, majd letelepedő később pedig beilleszkedő. Na itt kezdődik a gond évek múltával. Legelőször akkor, amikor megkapja, mikor mehet nyugdíjba (5 év munkaviszony után küldi a német adóhivatal), mennyi lesz a várható nyugdíja. Sokan nem tudják, hogy abból kell a betegbiztosítást és adót is fizetni. Akkor mennyi is marad megélhetésre? Ennyi jár 45 év munkaviszony után, 67 éves korban. Kell még mellé a stressz is?? Ami ebből marad, azt megkapom otthon is.

Itt található amit nekem számoltak ki, lejön minden, akkor mi maradna a 355 euróból: 

Sok csoportban vagyok jelen mint szemlélő, Angliában a társadalom buta. Sokan ezt nevezik még meg, ezt nem tudják elfogadni.

Németországban a fő gond, én itt élek:

Akinek a neve alapjáraton németes, annak semmi különösebb nehézséget nem okoz, annak sem, akinek a párja német és a nevét felvette. Na de akinek a neve ettől messze áll, ott kezdődnek a gondok.

Meddig magyar a magyar – avagy a nem létező titok

Munkakeresésnél nyelvtudással és szakmával is csak alja munkát kap, éhbért, diszkriminációt. Az UNIÓS végzettségeket nem ismerik el automatikusan, kap munkát – segédmunkásként, minimálbérért. 

A bürokrácia hatalmas. Aki azt hiszi, Magyarország egy rettenetes és kibírhatatlan ország, annak javaslom, költözzön ki jó pár évre, majd megtapasztalja amit mások is.

Hogy a cikkre is válaszoljak Sztojcsev Ivánnak. Az emberek többsége azért ment el egy másik országba, hogy a tartozásait kifizesse, vagy összeszedjen annyi pénzt, hogy visszatérve tudjon vásárolni magának egy lakást, honvágy és a család, barátok távolsága nehezíti a beilleszkedést, mert a kutya nem kíváncsi rájuk,   ill. nem tudja lelkiekben elviselni mindazt a megaláztatást, amit ebben az esetben Németország tesz velü(n)k. Az egészség pedig nagy úr! Nélküle nem tud az ember dolgozni. 

Sokan lelkileg nem bírják. Rengeteg a pánikbeteg, depressziós, agóra fóbiás magyar (is). Jobban lesznek-e? Persze, ha ez megszűnik, hazamennek. Sokan a nyelvet is csak akkor használják, ha kell. Sokan el is akarják felejteni, hogy itt éltek. Rossz álom lesz számukra, ami elég hosszan tartott.

Magyar vs Német egészségügy

Én Németországban élek. A nevem nem németes, így “szerencsém” van megtapasztalni mindazt a “jót” amit az ország kínál egy EU-n belüli migránsnak, olyannak, amilyen én vagyok. 

Most először írok valamit, kérdésem az, melyik országról lehet szó?:

Pontosan a politika a lènyeg, hiszen egy orszàg kulturàlis, szociàlis, oktatàsi, egèszsègügyi, jogi, gazdasàgi èletszínvonala nyugszik rajta! Ez alapjàn döntünk elsősorban, hogy hol lehet úgy èlni ami nem csak túlêlès a mindennapokèrt, hanem èlvezni is tudjuk az èletet. Ha csak vegetàlunk a rabszolgabèrünkből, akkor ott a politika igenis meghatàrozó, mert ezt a gazsàgot engedi. Sőt!! Kifejezetten csak így engedi!! Direkt konzervàlja a szegènysèget, nem enged kiemelkedèst a nyomorból, nem enged mindenkinek egyenlően tanulni, gyógyulni… Összehasonlítàskènt nagyon is èrdekel az orszàgok politikàja, bàr csak felhúzom magam mindig, hogy a mienk mièrt ilyen kizsàkmànyoló, pusztító ès aljas!!

Most mindenki azt hiszi, igen ez van Magyarországon. Na akkor elárulom, ez Németország. Egy igazi neonáci, sunyi ország lett.

Mondjak példákat? A legkönnyebb. Név alapján diszkriminálás, nem kapsz egy cégnél állást, csak kölcsönzőn vagy közvetítőn keresztül, mert akkor kevesebbet kell fizetni, kiíratod a szabadságod év elején, de amikor szabadságra mennél, előző nap közlik, nem mehetsz el. Ünnepnapokon, hétvégéken te dolgozol. Horkolsz – felmondják a lakbérleti szerződést.  A gyermekeddel vagy otthon, aki napközben nem a sarokban ül – kihívják a “gyámügyet” mert nem törődsz a gyermekeddel. Lakást festesz napközben? Rád hívják a rendőröket, mert ki és mit végez. Otthon van a párod – feljelentenek, miből élhet meg – holott nagyon jól látszódik, hogy pocakja van, bármikor szülhet. Mindezekért feljelentéssel élnek a németek a rendőrségen, azok meg teljesen komolyan véve a dolgot, ki is mennek a lakásra!  Hiába fizetsz mindent be, jön egy felszólító levél, de miért? Bármit intézned kell, kapsz egy rakás iratot, azt töltsd ki, majd add be, talán 2 hónap alatt kapsz is rá választ. Valamilyen szolgáltatást nem tudsz igénybe venni? Telefonál be vagy menj be, igen ám, de a telefon végén lévő ügyintéző közli, ő nem illetékes, nem tudja kihez tartozik és lecsapja a füledre. Az ügyfélszolgálaton közlik, ők nem tudják mi lehet a baj. Megkéred udvariasan, legyen szíves beszéljen a központtal, válasz: azt nem lehet, mert akkor kirúgnak. A szemeteseket a szomszédok napi rendszerességgel átnézik, szóvá teszik mit és miért ettél. Szomszéd nem köszön vissza, a szemetüket hozzád teszik át. Soroljam még? 

A legjobb példa az, amikor az ember álnéven telefonál, Ő lesz Herr Laus (tetű a jelentése), elmondja a kérdését, majd pl: online kér hitelt egy televízió vásárlásra, az adatokat megadva. Állampolgársághoz beírja, hogy német. 2 perc múlva érkezik a pozitív elbírálás, hogy zöld a kapu, mehet és igényelheti a hitelt. Ugyan ez az illető kiadja magát annak aki, elvégzi ugyan ezeket a adatokat online, de az állampolgársághoz azt írja be, magyar. 2 perc múlva jön az elutasító válasz. Minden adat azonos volt, kivéve az állampolgárságot. Amikor telefonon németként érdeklődik, közlik vele, hogy ő megkapja, de ha ismerősének kell, aki magyar, akkor felesleges a próbálkozás, nem fog pozitív elbírálásban részesülni. 

Csak pár dolgot soroltam fel. Ez akkor minek nevezhető??

Elárulom mire vágyik a magyar, aki mindezt megtapasztalta. Végre otthon lenni, élni és dolgozni. Nem akar reklamálni, hőbörögni. Ő már tudja, hol az otthona, a hazája.

Megint leírom, nem vagyok fizetett blogoló és egyik politikai pártot sem képviselem.

Megint jöhet a kérdés, én akkor mit keresek még itt?  Először is, munkára van szükségem Magyarországon, mert nélküle nem tudok megélni, támogatom egyetemista gyermekem is.

Aki egy PR, marketinges, személyi asszisztenst szeretne foglalkoztatni szerény személyemben, az nyugodtan keressen meg. 

Hogy mit érzek? Csalódottságot, keserűséget, ha innen nagyon gyorsan nem megyek haza, akkor meghaltam…. hiányoznak a virágok illatai is, mert a virágoknak itt még illatuk sincs.

by Sz. K. J.

fotó: pixabay.com

Oldalamon megtalálsz itt.