Ma korán reggel iszogatom a kávémat, még alig vagyok magamnál, gondoltam munka előtt bekukkantok a netre. Ez olyan megszokás nálam, általában azon gondolkodom, mi lesz a főoldalon, valaki meghalt vagy robbantás volt. Baromi furcsa, mert ezeket el sem olvasom. Már leszoktam az ilyenekről, meg úgy általában mindenről, ami politikával foglalkozik.
Erre ahogy a szemem halad lefele, találok egy érdekes címet, megnéztem melyik oldal, a pénzcentrum az, írta a cikket Veres Dóra:
Tömegével lépnek le külföldre a magyarok: a kor, végzettség nem számít
rákattintottam, mert hű, mi van, miről van szó, ez hogy is van? Bevallom, részletesen az első bekezdést olvastam el, ami a következő volt:
“Egyre több magyar próbál szerencsét külföldön: a magasabb fizetések mellett csábító az is, hogy sok munkakörnél a végzettség nem feltétel, a munkatapsztalat az, ami számít. Külföldön ráadásul az 50 évnél idősebb munkavállalók is könnyen el tudnak helyezkedni, míg egy kutatás szerint Magyarországon a 45 év felettiek nehezen találnak munkát. Kíváncsiak voltunk, mik a nemzetközi állásközvetítéssel foglalkozó cégek tapasztalatai: melyek a legnépszerűbb célországok, melyek a legkeresettebb munkakörök, és mégis, mekkora kezdőtőkével érdemes nekivágni, ha valaki külföldön szeretne új életet kezdeni.”
Haladtam lefele is, akkor látom, ez főleg Angliára vonatkozik és egy kutatás eredménye, ami az EUWORK nemzetközi állásközvetítő cég adatain is alapul.
Rögtön rákerestem a hölgyre, majd a név alapján már könnyen láttam, melyik csoportokban van benne. Természetesen német csoportokban is. Hogy ezen miért lepődtem meg, az nem tudom?! Ott volt az e-mail címe is, írhattam volna neki, de úgy gondoltam, hitelesen csak az tudja visszaadni, aki Németországban él, szembesült az ország adhat lehetőségekkel, tudja mi történik napi szinten az élet területén. Dóra, ezért ne haragudj rám.
Na eddig volt a hivatalos része, ami másokra vonatkozott. Innen jön a valóság, ami Németországot tükrözi.
Akkor lássuk, a végétől kezdve Németországot – több éves, német HR asszisztensi tapasztalatokkal is:
“nagyjából 100 – 350 ezer forintnyi megtakarításra van szükség akkor, ha valaki közvetítő cégen keresztül vállal munkát.” – cáfolom.
A munkaerő-kölcsönzők egy cég részére vesznek fel embereket. Sok esetbe a cég közli a kölcsönzővel, hogy 1-2 hétre van szüksége a munkavállalóra. Ezt a munkavállalóval nem közli a cég. Gondoljunk bele, ki lenne az, aki elmegy több száz kilométert dolgozni ennyi időre? Sokkal macerásabb a magyarországi kijelentkezés, majd ha nem tudnak neki tovább másik cégnél munkát biztosítani, mehet vissza és újra bejelentkezni, újra munkába állni.
Szólnak-e erről a cégek a munkavállalónak? Persze, hogy nem. Különben ki lenne az, aki kijönne dolgozni? Marad a munkavállalónak, hogy a felmondáskor (akár neki, vagy fordítva) azonnal munkát keres, szerencsés esetben szállással, amit mostanság szeretnek a munkavállalóra terhelni, levonják a fizetéséből (230-400 euró/hó).
Ha ez nem sikerül, akkor jön a munka, de “szállás még kellene esete”. Igen ám, de lakáskeresésnél, legyen az bármilyen kicsike is szükséges a munkaszerződés és 3 havi munkabérpapír, vagy bankszámla kivonat. Na azzal nem rendelkezik a kedves munkavállaló. Ezeken felül szükséges sok esetben egy SCHUFA igazolás (hasonló a BAR listához, de nem csak banki adatok szerepelnek rajta, hanem az is, hogy mennyit költözött valaki, mennyi banknál van számlája, van-e hitele, a számláit rendszeresen fizeti-e, stb.) ami nagyon szigorú, negatív elbírálás alapján kérelmet kell beadni, ami után talán 3-10 év múlva lekerül róla – természetesen a tartozása kifizetése után. Nem lesz jogosult internet, tv, telefon előfizetésre, nem tud lakást kivenni (sok esetben ez követelmény!), nem lehet semmilyen szolgáltató (villany, víz, gáz, szemétdíj, tévéadó) a nevén, nem jogosult használni és fizetni. A hitelképességet ne is keressük, mert az ebben az esetben teljesen felejtős. Amúgy a hitelkérelem is felkerül rá, és az is, ha elutasították!
Tudok olyan munkavállalóról, aki Hessen tartományból jött Bayern tartományba, mert itt kapott jobban fizető állást. Igen ám, de hiába rendelkezik mindennel, egyszerűen nem adnak ki neki lakást itt (a rangsor általában: német, kelet-német, török, EU-n kívüli menekült, majd jön az EU-n belüliek, így egy lakásra több száz jelentkező is lehet, akiből választanak, kinek adják ki). Szerencsétlen ember nyár óta a kamionjában alszik! Próbált ő postafiókot bérelni, de azt mondták, hesseni címre nem lehet bayerni postafiók címe. Gondoljunk bele, ez olyan amikor valaki Budapestről vállal el egy munkát, ami Makóhoz köti. Miért ne lehetne postafiók száma? A szerencsétlen ember nem panaszkodik, nem mérgelődik, gürizik mint az állat és benzinkutakon fürdik. A leveleit és bármit amit kapna, azt nem kapja meg, mivel nincs itt címe.
Apropó, lakcím: Kölcsönző esetében aki ingázik, hazajár 4-6 hetente, nem szükséges németországi cím, de aki kiköltözött, annak feltétlenül szükséges, különben nem kap munkát. Munkát pedig úgy adnak, ha van németországi cím. Ugye, jól ki van ez találva?! Sok esetben javasolják, hogy menjen az illető apartmanba vagy olcsó hotelba. Ez mind szép és jó, de oda nem lehet bejelentkezni. Németországban is szigorodtak a szabályok minden területen.
Aki abban bízik, hogy majd a cég direktben fogja alkalmazni, vagy neki ezt megígérték, az felejtse el. Igérgetés van, valós cselekedet nincs mögötte. Nem éri meg a cégeknek. Akkor fizetni kellene a karácsonyi pénzt, szabadság pénzt, folyamatos munkát biztosítani (nem a szálláson váratni, hogy majd lesz munka!), magasabb órabér, egyéb céges juttatások. Megéri ez egy cégnek? Nem. Ami a kényelmes, azt fogják végezni.
Munkatapasztalat vagy végzettség számít? A helyzet az, még a volt kelet-német végzettséget sem ismeri el sok tartomány. Tömegével dolgoznak tanári diplomával, nyelvtudással, 5-15 éves tapasztalattal segéd vagy betanított munkásként. Németországnak a magasan képzett szakemberekből – orvos, informatikai szakemberek – másra nincs szüksége. Aki egyéb végzettséggel rendelkezik, az számukra végezzen olyan munkát, ami szak vagy segédmunka. Megfizetni azokat fogják, akik már a kezdetek óta (2011 vagy 2014) egy azon helyen dolgoznak. A bérek azóta folyamatosan csökkenek minden területen. Aki azt hiszi, a német A2-B2 közötti nyelvtudással minden területen boldogul, akkor elárulom, hogy nem. Itt mindenre, mindenhez papírok kupacait adják, amit ki kell tölteni. Azt ezzel a nyelvtudással az ember nem tudja elvégezni. Életemben nem kaptam annyi nyomtatványt, mint itt Németországban. Több aktányi van lefűzve.
Magasabb fizetés? Igen, az volt valamikor azoknak, akik még a munkaerő piaci megnyitás előtt jöttek Németországba. Azok tényleg sokat keresnek. Akik utána jöttek, egyre kevesebb a bérük, nem fizetik ki a túlórákat, nem kapják meg a szabadságot (nem engedik el őket), nem tartják be a munkaszerződésben rögzített dolgokat, ami főként a munkavállalóra vonatkozik, nem a cégekre. A nőket előszeretettel foglalkoztatják részmunka időben (600-900 euró/hó) jobb esetben, vagy Minijob-ban, ez utóbbi 450 euró/hó, amiből kell betegbiztosítást is fizetni, ami 170-180 euró/hó között van, nyugdíjra ebből ne számítson senki. Férfiak esetében, meg munkahely függően 1100-1600 euró kereshető meg havonta. Ez az összeg, amit kézhez kap. Feltornázhatja néha jó sok túlórával, de nem mindig fizetik ki. Ebből jön a lakás fizetése, ami nem kis összeg, rezsi, étkezés, ruházkodás, egyebek. Meg lehet-e ebből élni? Határozottan állíthatom, hogy nem. A lakásárak az egekben vannak. Az említett fizetés fele megy a lakásra, a többi a megélhetésre. Ebből a fizetésből nem lehet megélni. Korábban, amikor még márka volt, a takarítónők nagyon jól kerestek. Hiányszakmának számított, megbecsülték, megfizették – 3000 márkás havi fizetésük volt. Az olyan, mint aki most 3000 eurót keresne nettóban havonta. Manapság ilyen fizetés nincs.
45 éves kor felett is kap-e munkát? Természetesen, a már említett (esetenként)szak vagy segédmunkásként. Az egyik cégemnél a festő végzettségűeket segédmunkásként kellett felvenni, akkor még nem értettem, azóta már értem. Nem ismeri el Németország a szakmunkás végzettséget sem – az más dolog, hogy az adott cég hogy alkalmazza.
Szükség inkább segédmunkásra van, ő takarít, mos, felszolgál, fest, főz, ápolja a beteget. Soroljam még? Mostanában akkor tud valaki megélni, ha vállal 2-3 munkát, különben nem tud megélni. Kifizeti a lakbért, a rezsit, élelmet, esetleg Magyarországra is utazni akar, de akkor nem marad pénze.
Miből áll itt egy munkanap? A munkaszerződésben rögzített óraszám ami hivatalosan 37,5 óra jóval többet dolgozik. Esetenként 8-12 óra között naponta, szombaton is, mellé jön az utazás. Munkatempó? Ha reggeli és ebédidőben kétszer mész ki mondjuk pisilni, már szóvá teszik. A legjobb kifejezés az, hogy erőltetett, hajcsár munka. Igazi rabszolgatartás megy itt.
Vannak-e csoportok, aki a németországi élettel, munkával és mindennel kapcsolatban segítenek? Természetesen. A legtöbbnek az adminja és a fő hozzászólója ugyan Magyarországon született, tud írni magyarul, de már német állampolgár, nem jár esetleg csak nyaralni Magyarországra, német mentalitással, német vezetéknévvel – sok esetben kitalált magyar vezetéknévvel. Ki gondolja azt, hogy nekik szándékuk van megérteni a magyarokat? Ki gondolja azt, hogy ők nem fognak beszólni: ha nem tetszik menj haza! Ők már nem magyarok. Ők már németek, ők 15-20-30-40 vagy még több év alatt elfogadták az ország mentalitását, szokásait. Annyi a különbség, hogy ír magyarul. Mondhatom azt is, hogy beszél, de akivel eddig beszéltem, az annyira törte a magyart, hogy érthetetlen volt számomra. Nem használja a nyelvet csak írásban, azért töri szóban a nyelvet.
Mi van akkor ha beteg leszel? Természetesen aki Németországban dolgozik, mindenkinek van betegbiztosítása. Több betegbiztosító magáncég is van (itt ezek vannak). A rendelők és a kórházak vagy klinikák tiszták, modern berendezéssel bírnak, de az orvosok szaktudása, nagyon sok esetben hiányos, nem megfelelő. A betegbiztosításoddal mindent igénybe vehetsz, de ha nincs kiegészítő betegbiztosításod, akkor mélyen a zsebedbe kell nyúlni mondjuk egy fogászati beavatkozásnál is. A kontroll és a húzás ingyenes, a többi kezelésért már fizetni kell, esetenként, több száz vagy ezer eurót. A gyógyszer árak pedig magasak. A kórházban napi térítési díj van, ami 10 euró. Ha beteg vagy, nem megy ki hozzád a háziorvos, ha állapotod mentőt igényel, nem tudsz saját lábadon vagy taxi, esetleg szomszéd segítségével kórházba menni, akkor a mentő beszállítási díját is ki kell fizetned, kapsz róla szépen egy számlát. Kivételt képez a törések, komolyabb balesetek (közlekedési eszközök), stroke, infarktus. De ugye, ha nem vagy orvos, ezeket nem biztos, hogy jól ítéled meg.
Arra jöttem rá, úgy van vele a német állam, legyen az ember egészséges. Aki egészséges, annak nem kell gyógyszer, fogorvos, egyebek. Ahhoz, hogy valaki egészséges legyen, kellene normális fizetés, amiből meg is tud élni. Nem túlterhelni, stresszben, mobbingban élni.
Elmondhatom, a nőkre a pánikbetegség, depresszió a jellemző, férfiaknál az alkoholizmus. Jön a kérdés, miből vesz alkoholt? Inkább nem eszik, az alkohol ára pedig amúgy sem drága más országokéhoz vagy az itteni fizetésekhez képest.
Azon emberek többsége, akik 2011 után jöttek Németországba dolgozni, sok esetben színjátékot játszanak. A közösségi oldalakon mosolygó képek vannak, semmi panaszkodás. Arról senki nem beszél, hogy egyszerre több képet készít és azt posztolja, hogy a mosoly és a nem panaszkodunk mögött mennyi könny, szenvedés, lemondás, megalkuvás van. Átverve érzik magukat, ami teljesen jogos.
Konklúzió:
Tanulj, beszélj legalább egy idegen nyelvet. Ne mások életével foglalkozz, hanem a sajátodéval. Ne szídd a hazádat, hanem érvényesülj ott. Aki ezeket megteszi, tud élni és dolgozni is Magyarországon! Teljesen megértem, ha egy ország a tanulás iránt nem fogékony, lusta embereket kiveti magából – lásd: gyere külföldre dolgozni, nem kell nyelvtudás, több a fizetés, stb. Legyen az diploma vagy szakmunka, de dolgozni kell. Más országban sem leszel ezek nélkül senki sem. Más országban kiszolgáltatottabb leszel, nehezen tudod elfogadni a szokásokat, törvényeket. Aki azt mondja, Magyarország élhetetlen, az jöjjön ki és dolgozzon itt pár évet. Utána majd beszélhetünk. – nem fizetett hirdetés, nem reklám!
A cikkem megírásakor úgy döntöttem, elküldöm a pénzcentrumnál annak a hölgynek, aki az eredeti cikket írta.
fotó: pixabay.com
Oldalamon megtalálsz itt.
Kommentek