Mi is az a poligráf? Hagyományos nevén fogalmazva, hazugságvizsgáló.
Szoktak az emberek foglalkozni olyannal, hogy pl. ezt ki találta ki és hogyan? Én eddig bevallom, nem tettem.
Tegnap láttam egy filmet, ahol az első másfél percben már unalmasnak találtam, majd megjelent a felirat, amit hallani is lehetett: Igaz történet alapján! Na innentől kezdve kicsit máshogy néztem, nem hagytam abba a filmnézést.
A poligráfot William Moulton Marston professzor fedezte fel feleségével és az egyik és egyetlen asszisztensével együtt. A professzor a pszichiátria területén tanított, a Harward egyetemen végezte tanulmányait.
Feleségével már gyermekkorukban ismerkedtek meg, és szerintem ez egy egész életre közöttük egy véd és dacszövetséget alakított ki. Együtt nőttek fel, együtt élték meg és át az addigi élményeket, felemelkedést, kudarcokat.
Felesége Elizabeth Holloway Marston volt, aki nem csak a pszichiátria, hanem más területeken is kiemelkedően teljesített.
Munkájukat együtt végezték. Stílusuk, munkásságuk nem csak az adott korban volt nem mindennapinak mondható, ami az 1900 évek elején kezdődött. Szabad szelleműség, néha alkohol és dohányzás mellett nem vetették meg a trágár beszédet sem. Ezt egymás között megoldva meg is tudták tenni. Kifelé szerepet játszottak. De valljuk be, ki az aki nem játszik néha szerepet manapság?
Munkájuk során ismerkedtek meg az asszisztensükkel, Olive Byrne személyében, aki a pszichológia rejtelmeit tanulta a professzortól.
Mondhatni eddig egy szokványos történet.
Igen ám, de mind a két ember, a professzor és felesége is beleszeretett és viszonzásra is talált a szerelmük a kis asszisztens személyében.
Innentől kezdve az életük együtt töltötték.
Nem csak a munkában, de a magánéletben is osztoztak egymáson. Ez egy beteljesült szerelmi háromszög volt. Ők hárman bemutatják azt, hogy igen is, van olyan, hogy az ember nem egy embert szeret, nem egy emberrel van szexuális kapcsolata. Mindez számukra magától érthető. Rámutat arra, hogy egy társ nem a személyes tulajdona a másiknak. Elfogadás, őszinteség, megbecsülés, szeretet jellemezte kapcsolatukat.
Kitalált történettel tudtak egy fedél alatt élni. Képzeljük csak el, még manapság is nehéz az embereknek a másságot elfogadni, nem hogy abban a korban.
Jöttek sorban a gyerekek (4 gyermek született a két asszonytól összesen) ők pedig éltek kedvük szerint, persze azért korlátokkal, mert a kor szelleme nem fogadta el ezt az életstílust.
Meggyőződésem, hogy szükséges egy bizonyos szexuális érettség, egy olyan amikor az ember azt mondja, nincsenek gátlásai és élvezni is tudja a szexet. Nem mindenkinél következik ez be, van olyan, aki nem tudja soha igazán gátlástalanul élvezni a testi örömöket.
Elég szabad felfogású vagyok, ezért ez a gondolat is. Csak belegondolva is, milyen tartalmas életük lehetett együtt? Mennyi mindent élhettek meg és át?
Egy idő után az együttléteket játékos, valahol tudatos szintre emelték, amikor is különböző segédeszközök felhasználásával történtek az együttlétek. Nem, nem a vibrátorra gondolok, hanem annál másabbra. Egy kis szem bekötözés, szerepjátékok, ki és megkötözés, egyfajta korai BDSM. Gyakorolták egymáson és próbálták a határokat feszegetni, kinek meddig és mi jó. Mikor kell és kell e valakinek alárendeltnek lenni vagy lehet e mindig valaki a vezető?!
Persze a kapcsolatuk kitudódott, ezért az addigi munkájukat elvesztették.
Ekkor jött a professzor felfedezése, mi lenne, ha egy képregény formájában adnák közre azt, amit ők átélnek. Mindezt más helyzetekbe ültetve, de még is bújtatva a szexuális életük, együttlétük.
Ekkor született meg a Wonder Woman magyarra fordítva a csodálatos nő képregény. Hatalmas sikert értek el vele. Persze elöször senki nem tudta, mi alapján és ki is készíti ezeket, mert a professzor álnéven írta.
Szerintem ennek a kiadása is egyfajta szexuális élményt nyújtott számukra a bevételi forrásukon és a megélhetésükön kívül.
A képregény a kezdetektől szárnyalni kezdett, majd egy idő után rohamosan zuhant. Ez a zuhanás annak is köszönhető volt, hogy az emberek kezdtek mögé látni. Észrevették, hogy az egész pornográf töltetű (abban az időben még ez is nehezen elfogadott volt).
Saját véleményem az, hogy társadalmilag nem volt elfogadott egy idő után egyáltalán ennek a képregénynek a vásárlása. Aki megvette, mai szóhasználattal élve, ciki volt, lenézték, gúnyolták.
A kapcsolatukat hullámvölgy is jellemezte, de mindebből sikeresen kilábaltak.
A professzor viszonylagos korai haláláig éltek hármasban a gyermekeikkel együtt. A professzor halála után Elizabeth a felesége és Olive együtt maradtak egészen a halálukig.
A képregényt azóta újra kiadták, sőt film is készült belőle.
A földi létet Elizabeth hagyta itt utoljára, 100 évesen ment el, 1993-ban.
(magyar nyelven is megnézhető. aki kíváncsi keressen rá. Németországban kizárólag a youtube használható büntetés nélkül!)
pixabay.com
Oldalamon megtalálsz itt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: