Valós nevet most sem használok, ennyi volt a kérése riportalanyomnak, nevezzük Bálintnak:
Köszönöm Bálint, hogy tudsz rám időt szakítani. Mióta élsz Németországban?
Már 33 éve élek itt. Egyetem alatt ismerkedtem meg a feleségemmel, aki német állampolgár volt, és orvosnak tanult. Fiatalkori szerelem volt. Mivel én kisgyerekkorom óta tanultam a németet, így ami akkor nagy divat volt, levelezőtársaim is voltak (akkor nem volt internet, tehát levelezgettünk), így nem esett nehezemre a német nyelv. Persze, akkor még voltak nehézségeim, hisz nem ez volt az anyanyelvem.
Tudom nem szoktak itt ilyet kérdezni, de elégedett vagy a jelenlegi munkáddal, életeddel?
Nézd, Németország nagyot változott. Sajnos nem az előnyére. Régen keletnémet területen éltem, majd Frankfurt környéke, most pedig Bayern. Ég és föld minden. Akkor elég volt egy kézfogás és minden úgy történt, ahogy megbeszéltük. Ma már az írott szónak sincs hatalma, sajnos.
Azt látom, kezd “elbalkánosodni” Németország is. Az embereket kihasználják, eltiporják. Mindenki csak addig jó, ameddig “használni” tudják.
Egyetemet végeztem, nem azon a területen dolgozom. Megfigyelésem az, hogy itt is érvényesül már, hogy 50 éves kortól sajnos az embereket leírják. Egyszerűen nem kap számára megfelelő munkát. Burkoltan, de oda írják, hogy fiatalos csapatba keresnek munkatársat egy álláshirdetésnél. Oda nem vesznek fel már egy 40 évest sem.
Nem mindenki akar vagy tud gyári, betanított és egyéb rabszolgamunkát végezni. Sokan járnak úgy, amit már korábban említettél. Egyszerűen túlhajszolják magukat, fiaatalon meghalnak, vagy lerokkannak.
A szomszéd nem köszön vissza, a másik esténként ordibál. Az a temérdek papír, amit kiküldenek hivatalok, értelmetlen. Sokszor érzem azt, hogy a hivatalnok bemegy reggel az irodájába, és kitalálja, ma kinek küld ki valami baromságot. Mindezt úgy, hogy az, ha lehet, hétvégére essen, így legalább jól elrontja annak az embernek azt a kis szabadidejét is.
Összeségében nem vagyok elégedett. De ennyi idő után hova mehetnék? Volt vállakozásom, csődbe mentem. Még a nyugdíjam is nagyon kevés lesz, ami volt azt feléltük (a német állam ehhez köti a segítséget, ha bajba kedrülsz).
Sajnálom. Most milyen területen dolgozol?
Jelenleg szabadfoglalkozású vagyok, egy iskolában tanítom a migránsokat. Ebbe mind az EU, mind az EU-n kívüliek beletartoznak.
Ahogy látom, az is kész katasztrófa. Hiába adom én le az anyagot, nem veszik komolyan az oktatók sem. Államilag támogatott, így nekik az a lényeg, hogy az órát leadjuk, a létszámot beírjuk, és ezek után kapjuk a pénzt. Ami amúgy egy vicc kategória. Német nyelvet és villamosmérnök révén ezt a tantárgyat tanítom.
Mindegy a hallgatói létszám, bruttóban jár 18 EUR/óra, mire ebből mindent kifizetek (járulékok, ilyen, amolyan biztosítás, hadd ne soroljam), marad kb 4-5 EUR. Ebből egy bajor városban megélni már-már csoda. A találékonyság teszi még élhetővé, na meg a párom támogatása.
Huha, ez tényleg nem sok. Mondanál valamit a tanítványokról?
Az átlag együttműködő és tudásszomjas. Ha nem megy németül, akkor mutogatunk. Interaktívak az óráim. Van egy szír tanítványom. Az elmúlt órára tankönyvek nélkül érkezett. Megkérdeztem, hogy akar így mégis mérnök lenni? Azt felelte, nem fért be a hátizsákjába, mert abban az imaszőnyege volt…. Azt hittem kihullik a hajam. Miért nem hozta akkor kézben azt a 3 könyvet?!
A felfogása, mentalitása teljesen más a muszlim vallásúaknak. Tartottam integrációs órát is. Nekik az a véleményük, a nő az ő tulajdonuk. Azt csinálnak és tesznek vele, amit akarnak.
Nem tudják azt elképzelni, hogy az arcukat bárki is lássa rajtuk kívül. Nem mutogatják. Sajnos nekik természetes a nők bántása, alázása, kihasználása. A nőnek otthon a helye, szülje és nevelje a gyerekeket, és a szava nem ér semmit.
Ahogy beszélgettünk, azt éreztem, egy nő élete nem számít, nem ember.
Nagyon furcsa számukra Európa, de kénytelenek voltak eljönni mert vagy a szegénység, vagy a háborű üldözöttei.
Én csak annyit jegyeztem meg, ha az Ő országukba megy egy turista, az betartja az ottani törvényeket. Nézzük csak a nőket, akik nem járnak fedetlen vállakkal. Ők nem turistának jöttek ide, hanem élni. Alkalmazkodni kellene, de az szerintem nem fog menni.
Ne értse senki félre, nem uszítok, csak a tényeket írom le. Sajnos ezek. Ezt nem veszik észre a németek sem felsőbb szinteken. Rájuk alapozni felesleges. Aki azt gondolja, hogy a nyugdíját ők fogják kitermelni, az nagyot téved.
Majd akkor kapnak a fejükhöz, amikor már késő lesz.
Nagyon szomorú amiket mondasz. Sajnos én is tapasztaltam. Miben különbözől azoktól, akik már több évtizede élnek Németországban?
Ahogy a címben is szerepel, megmaradtam magyarnak. Egyszerűen nem tudom átvenni a szokásaikat, ennyi idő után már nem is akarom. Elváltam már régen, jelenlegi párom is magyar. A magyarok nagyobb ünnepeit megtartjuk, és hál Istenek, nagyon jól főz magyarosan. Az ő kedvencét nem kapjuk csak itt meg, az nyár időben a tök. Szereti a tökfőzeléket. Minden más adott. Számomra érthetetlen és korlátolt emberek a németek, persze mire mindezt átláttam, jó sok idő telt el. Én nem osztogatom az észt csoportokban, fórumokon. Felesleges. Hogy lehet meggyőzni egy macskát, hogy szeresse az egeret? Sehogy. Betartom a törvényeket, de egy csipet magyar csibészség megmaradt. Ezt azért használom.
Köszönöm az időt, amit rám szántál. Kívánok minden jót az életetekben.
pixabay.com
Oldalamon megtalálsz itt!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: