Na ezen elgondolkodtam mostanában. Több hónapja nem írtam semmit az oldalamon. A szülinapokat is mindig privátban intéztem el, volt amikor írtam, volt amikor nem. A kíváncsiság vezérelt.
Amikor az ismerőseim többsége megtudta, hogy “mediterrán lány” létemre Németországot választom, nagyon meglepődtek. Ezzel gond egy szál se volt részemről, hisz itt találtam munkát és szerelmet.
A gond akkor kezdődött, amikor a lakást végre kibéreltük, intéztük az iratokat, persze a net még sehol. Kaptunk mi ígéretet, hogy max. két hét. Sejtettem, hogy nem annyi lesz. Pontosan 8 hetet vett igénybe. Csak azért, mert egy fejlett országban élünk.
Net a telefonról is alig ment, net nélkül minden elég nehéz. Akkor jött egy mail, hogy azonosítsam magam, mert az egyik ismerősöm jelentette a profilom, hogy nem valós nevet használ ill. nem én vagyok az!! Na ekkor az agyam eldurrant! Mi alapján? Miért nem vagyok én valós?
Nem volt elég akkor más sem, jött még ez is. Személyit vagy útlevelet kértek szkennelt formában. Megtettem. Ezek után 1 hetet vett igénybe, hogy az oldalamra újra betudjak lépni.
Nem voltam rest, az ismrőseim létszámát a felére csökkentettem, és maradt is annyiban.
Akikkel szinte naponta tartod a kapcsolatot, azért feltűnik, ha nem ír vissza, vagy azt látod, semmit nem csinál a búkon.
Nem voltam rest, hívtam telefonon. Majd viberen. Ráírtam. Mindannyiszor beszélgettünk. Mindig kérdeztem, van-e valami gond velem? A válasz: Nem. Vele mi van? Tudok e valamiben segíteni? Mert ugye én mindig ilyen voltam. A válaszok olyan semlegesek voltak….. Fordítva senki nem kérdezte meg, és veled mi van? Vagy teljesen mindegy mit.
Összesen 4 ember volt, aki vette a fáradtságot, és érdeklődött. Másnak érdekes lenne, számomra nem az, pont azok, akiktől nem is reméltem….
Majd észrevettem, hogy egyre több ismerősöm teszi ugyan ezt. Én mindegyiknél érdeklődtem, de előrébb nem jutottam.
Most eljutottam oda, hogy a szeretet ünnepén olyat fogok kiírni, hogy marad, aki marad. Számomra nem a karácsony a szeretet ünnepe, nem csak akkor kell egymást szeretni, nekem minden nap számít a másik.
Persze, megin megjegyzem, én sem vagyok tökéletes, vannak hibáim, de azért a másikra mindig is figyeltem.
Azért is furcsa ez a “nemtörődöm” viselkedés, mert ezek nem fészbúk barátok, hanem a valóságban is szoros kapcsolatot ápoltunk…..
Azt látom, csak feljönnek, “kukucskálnak”, de semmi több.
Ez miért van így? Gondolkodtam, de sajnos nem tudom….
pixabay.com
Oldalamon megtalálsz itt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: