Gyermekemnek

Nem rég még ott rugdostad a pocakomat. Alig fértél el. Éjszakákat voltam fennt, mert sehogy sem volt jó aludni. A 9. hónap végefele azt kívántam, a wc bárcsak a szobában, konkrétan az ágy mellett lenne. 

Majd elérkezett az idő, amikor végre találkoztunk is. Olyan kis aranyos voltál. Odatettek a mellkasomra, majd minden erődet összeszedve felemelted a fejecskédet, remegve, bizonytalanul de felemelted és a szemembe néztél. Azt hiszem, a mi kapcsolatunk akkor mélyült el teljesen.

Majd jöttek a gyermekévek. Cseperedtél, okosodtál. Voltak vicces dolgaid, és komoly is tudtál lenni. Gyorsan elrepültek az iskolás évek. 

Kezdődött az egyetem. Amikor elvittünk az albérletbe és elbúcsúztunk én sírtam. Sírtam, mert egy anya tudja, hogy egyedül lesz a gyereke, nem tud rá számítani, amikor szüksége van rá. Persze, ott van a telefon és egyebek, de nem ott helyben. Sírtam, mert tudtam, ez a felnőttéválás kapuja. Innen már nincs visszaút. Ráléptél arra az útra, amin már sokan végigmentek, voltak buktatók, völgyek és hegyek. Ezt kell átvészelni, felállni, tovább menni. Itt történik meg először igazán a szülő-gyermek kapcsolat próbája. A gyermek boldog és örül. A szülő is, de tudja ez már egy más időszak kezdete, ez már a szülőről való leválás időszaka. Jön az önállóság.

Most már egyetemre jársz, a magad útját járod, közeledik a vége, Te leszel a jogok tudója. Néha még szükséged van a távsegítségre, de nagyon jól boldogulsz. A völgyek, hegyek útjain egész szépen haladsz. Elkezdődött a beérés, az az út, amikor már nem fiatal felnőtt az ember, hanem felnőtt. Senki nem mondja, hogy a felnőttek élete mindig jó, minden simán működik, de talán ettől is lesz érdekes, izgalmas. Egyetlen dolga van az embernek, élni, megélni a perceket is. Így tud tartalmat vinni mindenbe.

Párkapcsolatban vagy. És egy anya tudja, érzi, mikor igazi az igazi. Ez most az igazi. Csak rajtatok áll, az utatok együtt vezet e tovább. Vannak az úton kitérők, elágazások, de egymás kezét fogva sikeresen haladhattok együtt rajta. Minden út egy kapcsolatban együtt tehető meg, együtt kell a völgyeket, hegyeket megmászni. Megélni a felemelkedést, a zuhanást. Támogatni a másikat, együtt érni vele a célba. Később, amikor már beérett a gyümölcs, akkor lehet szüretelni.

Amikor majd Neked is lesz gyermeked, igazából akkor kezded megérteni, milyen is egy szülő élete. Én próbáltalak a képességeimhez képest jól nevelni. Persze relatív a jó mindenkinek. De büszkén mondhatom, eddig sikerrel jártam, mert ezt látom.

Egy gyermeket kell nevelni, vagy terelgetni azon az úton ahol halad. De a saját személyiségét megváltoztatni nem lehet. Nem szabad az embernek saját maga mintájára formáli a gyermekét. A legjobb az, ha visszatekintve a saját múltjára, megpróbálja azokat a számára nem tetsző dolgokat elkerülni. Lehet ezt így is csinálni. Nálad a jelenlegi eredmény szerintem magáért beszél.

A párodnak pedig azt tudom mondani, a személyiségeden kívül a viselkedésedért, és úgy ámblokk mindenért ami jó vagy rossz Én vagyok a felelős. Én, mert Én neveltelek. 

Volt egy kérdésed, hogy miért fogadom el azt, akit választottál, és miért mondom azt, hogy szeretem?! 

Erre egyszerű a válasz. Minden anya a gyermekének azt kívánja legyen egészséges, az életben sikeres, a magánéletben boldog legyen. Akivel TE boldog vagy, az Nekem örömet okoz, mert boldoggá tud tenni. Aki erre képes, azt az ember nem csak elfogadja, hanem szereti is. 

Véleményed van? Kíváncsi vagy rám? Vagy elmondanál valamit? Megtalálsz itt.

pixabay.com