Életrajzi könyvrészlet, egyenesen az írótól, Őszi szerelem fejezet:
“Amikor ott ültünk, és hallgattuk a zenét, azt vettem észre, mindig csak közelebb jön. Én meg húzódtam odébb. Ekkor megkérdezte John, miért mész mindig odébb? Büdös vagyok? Mindtam neki, dehogy. Akkor? Nem tudtam mit mondjak. Megkértem, menjünk fel a terem galériájára, ott hallkabb a zene, tudunk beszélgetni.
Ahogy felértünk találtunk egy szabad asztalt, leültünk. Néztem rá a nagy kék szemeimmel, és Ő is csak hosszasan nézet. Összeszedtem minden bátorságom, és elmondtam neki, már nem tudok csak barátként tekinteni rá. Én érzek valamit, amit nem tudom, hogy Ő érez e, de választania kell. Kapcsolat lesz közöttünk, vagy nem találkozunk többet, mert ezt így nem tudom csinálni. Nézett a szép zöld szemeivel, elmosolyodott majd megcsókolt.
A galériáról már kézenfogva mentünk le. Akkor kérdezte meg a barátnőm Edu, hogy Judy hova tüntél, mi ez? Elmondtuk neki. Csak mosolygott.
Hamarosan indultunk hármasban a bárból hazafele. Őt még kis kitérővel hazavittük. Ahogy mentünk a kocsival, halk zene szólt, csak mosolyogtunk és élveztük egymás társaságát.
Amikor hazaértem, még beszélgettünk a kocsiban. Hajnalodott, figyeltük a még meleg őszi napfelkeltét, megfogtuk egymás kezét. John ekkor megkérdezte: Nem hívsz fel egy kávéra? Gondolkodás nélkül rávagtam, hogy természetes.
Feltettem a kávét főzi, közben a nappaliba mentünk. Beraktam egy Chris Rea Cd-t, majd a lekuporodtam mellé a földre, ott feküdt a tehénbőrön.
Miért nem jössz közelebb? Én kicsit remegve, de mellé feküdtem. Ott hasaltam, Ő pedig a hátán feküdt. Elkezte a hátam cirógatni. Olyan furcsa, de kellemes érzés járt át, beleborzongtam. Azzal a lendülettel finoman felé fordultam és megcsókoltam.
Fogalmam sincs meddig voltunk egymás karjaiban és csak csókolóztunk……Közben a nap is besütött a szobába már. Az órára pillantva kora reggel volt.
Ne haragudj, de ma a lányommal csináltam már programot, a kávét elfogadnám. Este ráérsz Judy? Mosolyogtam egyet, és csak bólogattam.
Az ajtóban egy rövid csókot váltottunk, és megbeszéltük, hogy eset hétre jön.
Ahogy becsuktam az ajtót, boldogságot éreztem. Tudod azt a földöntúlit. Nem tudtam lefeküdni aludni, a sok friss élmény átjárta minden porcikámat. Ott ültem a csészével a kezemben, hosszan szívtam a cigarettát és csak néztem az őszi levelek színességét az ablakon át.
Valamikor elnyomott az álmosság és arra riadtam, hogy nekem még egy csomó dolgom van. Bedobtam a mosást, elmostam a csészéket, majd egy gyors tusolás és rohantam a piacra. Szinte utolsó pillanatban értem oda. Szerencsére mindent megkaptam, amit az estére tervezte főzni.
Hazaértem, teregetés, egy gyors porszívózás, felmosás és kezdtem is a főzést. Közben a hajam megmostam, és egy törölközőbe csavarba mentem vissza a konyhába.
A fogást készítettem elő. A korábbi találkozások miatt tudtam mi a kedvence, így elkészítettem. Sült pulyka édesburgonyával és káposztával, édességnek pedig kapott egy almáspitét.
Órámra pillantva láttam, nagyon szorít az idő. Indultam volna fürdeni, mikor csörögni kezdett a telefon.
Hello Judykám, hogy vagy édesem? Kérdezte a férjem Charli. Mint akinek ez lenne a legtermészetesebb gyorsan válaszoltam minden kérdésére, majd az indulnom kell a gyerekért, elbúcsúztam tőle.
Tusoltam. Közben gondolkodtam. Nem is hiányzik Charlie. Elvett feleségül, majd pár hónapra rá a világ másik felében kapott állásajánlatot. Elfogadta. Amikor azt kérdeztem, mi lesz így velünk? Megnyugtatott, majd küldök pénz is, minden rendben lesz. Igen, négy hónap alatt kaptam 40 dollárt. Ez mire elég? Milyen kiadásra?
Ahogy a víz folyt végig az arcomon, tudtam, hogy a házasságom már régen véget ért. A hogyan és mikor mondjam meg Charlinak, azt még nem tudtam. Nem akartam a telefont választani. Akkor jöttem rá, menekültem. Menekültem egy családból, ahol az apa ivott, az anya terrorizálta a gyerekeit. Mindig én kaptam a legtöbbet. 20 évesen ahogy lehetett, le is léptem. Azóta sem élek otthon, tartjuk a kapcsolatot, de az nem őszinte. A fiamra szoktak vigyázni, ha nagyon szükséges, de másra nem számíthattam tőlük. Nem is akartam. Nem akartam a gyerekemet kitenni mindannak, amit én is átéltem.
Még egy gyors szőrtelenítés, fogmosás és jöhet a testápoló. Ahogy végigkentem magam, éreztem a bőröm selymességét.
Benéztem a tükörbe és elégedettség fogott el. Fújtam egy kicsit magamra a kedvenc parfűmömből, majd egy gyors finom smink, és egy szexy fekete ruha. Előkotortam a magassarkúm, és már terítettem is. A gyertyákról sem feledkeztem meg.
Épp készen lettem vele, mikor csöngettek. A szívem a torkomban dobogott, és érzetem a remegést. Ahogy kinyitottam az ajtót, egy csokorral néztem szembe, na meg egy üveg pezsgővel és eperrel. Ekkor elfogott a nevetés.
John elúbújt a virágok mögől, és mosolygott.
Gyere már be, így este hűvös van már . Virág a vázába, pezsgő a hűtőbe és bementünk a nappaliba.
Mondtam neki, hogy hozom a finomságokat. Ekkor magához húzott, és megcsókolt. Csak csókolóztunk. Lassan az tehénőrön kötöttünk ki. Óvatosan bontottuk le egymás ruháit, az ujjaink ismerkedtek egymás testével. Forgott velünk a világ.
Ahogy felém emelkedett még jobban vert a szívem. A hosszú fürtjei az arcomba omlottak. Érezte a frissen mosott haj illatát. A gyertyafény világította csak be a szobát….
Ekkor keztem érezni magamban. Éreztem a tüzet, a vágyat, az igaz szeretetet és a beteljesülést. Közben finoman mozogni kezdett….én megfogtam a feszes fenekét és csak húztam még jobban magamra. Egy ütemre hullámzott a testünk. Ekkor óvatosan hagyta abba és lefele indult….csókokkal borította el a testem, míg le nem ért….éreztem a nyelvét, azt a finom, semmihez nem fogható selymességet…olyan gyorsan járt, hogy tudtam, ha ez így folytatódik, akkor én hamar a mennybe repülök….szerintem ezt érezte és elkezdett visszafele vándorolni a testemen….a csókja édes volt, édes voltam….ekkor én indul el lefele a kisfiús pocakján…és éreztem a számban a melegséget…a lüktetést…és vágyakozását….finom nyögdécselésekkel adta tudtomra, hogy tetszik amit csinálok…Ekkor én is elindultam visszafele. Újra magamban éreztem….egyre gyorsabban mozogtunk és éreztük, hogy hamarosan a vágy tetőfokára érünk. Ekkor öntött el minket a forróság. Nem lepődtünk meg, tudtuk ez a kapcsolat más mint amiben eddig részünk volt.
Nem tudom meddig feküdtünk még egymás karjaiban, csenben, egymást cirógatva. Elszívtunk egy cigit és közben szólt Chris Rea….The Road To Hell
John, szerintem amit én készítettem, az már hússzor hült ki. Nevettünk egyet. Nem baj, majd eszünk később. Felbontottuk a pezsgőt és ettük mellé az epret. Ekkor jutott eszembe, hogy Julia Robertsnek igaza volt, tényleg finom a pezsgő eperrel.
Reggel a nap sugaraira ébredtünk a földön, magunkon egy takaróval.
Egymásra néztünk, megcsókoltuk egymást. Siettem a konyhába kávért, de előtte felkaptam egy kis köntöst. Lassan be kell kapcsolnom a fűtést, kattogott az agyam.
Hallottam, ahogy jön kifele. Átölelt, és a nyakam kezte csókolgatni….megfordultam, átöleltük egymást és csak csókolóztunk. A kávé hangaj és illata zökkentett minket ki.
Ekkor jöttem rá, ma vasárnap van, és mennem kell a fiamért. Mondtam neki, hogy lassan indulnom kell, de remélem a búcsúnk nem fog sokáig tartani, és hamarosan látjuk újra egymást.
Csak bólogatott. Tusoltunk, és már mentünk is.
Ahogy mentem a kocsival, zakatolt az agyam. Mit csinálok? Jól csinálom? Helyes ez így? Arra jutottam, hogy ha egy férfinak mindezek engedettek, akkor egy nőnek is. Végtére is egyszer élünk.
Megérkeztem és Adam a nyakamba ugorva körbepuszilgatott. Ott öleltük egymást. Anya, olyan jó, hogy már itt vagy! Ekkor már nem gondoltam semmire, csak a fiamra.
Amit akkor még nem tudtam, hogy a számnak amit hallgattunk jelentősége lesz….út a pokolba”
Szinte mindenről írok, nézz be ide is!
pixabay.com
Kommentek