Alkoholista a családban

Beszélgettem Líviával, mesélt a mostani életéről. Ez is olyan téma, amiről már sokan és sokat írtak, és sajnos egy kifogyhatatlan téma. Néha tabu a családokban, sokakat érint(het). Köszönet érte neki, hogy megosztotta rövid történetét:

“Én átéltem gyerekként, az apám ivott. Mindig kerültem az olyan kapcsolatokat. Itt van most a jelen, és belecsöppentem egy olyan kapcsolatba, ahol a párom masszív alkoholista lett. 

Kért ő pszichiátertől segítséget, de akaraterő nincs. Szerintem nem is lesz. A legrosszabb tudat az, hogy az életemet már így kell élnem. Most jön a kérdés, miért nem változtatok?? Mert nem lehet! Ez nem Magyarország, vannak kötelezettségek, amit fizetni kell, nem fizetem, akkor letíltják a számlám. 

Hogy mi hozta ezt elő nála? Az, hogy indok nélkül felmondtak a cégnél. Nem tudja elviselni, hogy öregszik (nem néz ki annyinak mint a valós kora) és igen, hiába külföld, de a hirdetésben ott áll “fiatalos csapatba” akkor nem vesznek fel egy hatvanas embert. Nyelveket beszél, magas az IQ-ja.

Mi a megoldás? Semmi. Erről ismerősöknek, családnak beszélni felesleges. Egy idő után unalmas lenne nekik is ez a téma, segíteni sem tudnak. Ezen senki nem tud segíteni. Ezzel együtt kell élni. Hogy lehete ezt csinálni? Nehezen! Pláne úgy, hogy az ember az élete felén túl van, még NŐ is, de tudja számára az élet véget ért. Innen csak lejebb van,  az alkohol visz minden pénzt.

Mi a tanácsom annak, aki ilyen helyzetbe került? Először is, legyen saját pénzed, tegyél mindig félre, hogy lépni tudj, ha kell. Magyarországon kívül élőknek ajánlom, költözés előtt nézzenek minden jogi háttérnek utána, mert csak úgy ott hagyni nem lehet. Vagy lakhatást nem talál, vagy normális munkát, amit meg is fizetnek és élni tud belőle. 

Könnyítő helyzet ha nincs gyerek. Nehezebb ha van. Akkor van igazán nagy pácban! Nekem is van, már felnőtt, de még tanul, egyetemen. Mi fizetjük, egyre nehezebben. Eljutottunk oda, hogy alig tudunk megélni, mert a pia az kell, nélküle nincs reggel, és este. A pia mindent visz és elsőbbséget élvez.

Mi lesz így velem? Semmi, a helyzethez kell alkalmazkodnom. Próbálom kívülállóként nézni, nem felkapni a vizet, így könnyebb.

Néha összepisili a lakást, vagy az ágyba vizel, akkor mosok….mindent. Most lettem mosómasa igazán! 

Sajnálatot nem várok senkitől sem, én mentem ebbe a kapcsolatba bele, nem más. Hiába kérte meg a keze, és mondtam igent, akkor még nem ivott. Most iszik. Voltam már férjnél, nem marad ki az életemből semmi. 

Mire készülök? Igazából semmire. Eltelik az életem majd valahogy. Így nem marad más, mint az itteni szociális lakás, meg a minimál összeg az államtól. Majd járunk a Cartitashoz élelemért hetente egyszer. Magyarul, a mélyszegénység. Azért tiszta röhej, eljönni egy országból a jobb élet miatt, majd egy másik országban élni rossz életet. Nem is tudom, hogy ezen sírjak vagy nevessek?! Katasztrófa.

Anyám nem tudta kezelni apámat, senki sem. Bele is halt. Hiába tudom kezelni a dolgokat, tehetetlen vagyok. Ezt csak kívülállóként nézve lehet élni. A kérdés, minek? Mert még ver a szívem. Tart ameddig tart. Nem a depresszió beszél belőlem, csak felmérve a lehetőségeket ez van.

Találni kell naponta valami kis csodát, hogy vidámabb legyél, ami a nap folyamán kitart. Örülj a fű színének, a levelek formályának, a madarak csicsergésének, az esőnek, a napfénynek, a csendnek a hangoknak…légy magányos boldog!”

Veled is történt ilyen? Ismersz valakit aki ebben a cipőben jár? Véleményed van? Írd le! Nézd meg az oldalamat is: Facebook