Én annak idején tanultam mindent ami a bőrből készíthető. Imádom a mai napig a bőr illatát. Ma már akik vállalkozók és ebből élnek meg, szinte ritkaságszámba mennek. Eltüntek, nincsenek.
Maradtak a nagy multik, akiktől vásárolni lehet. Vannak különböző dizájnerek akik vagy az egyikre vagy a másikra esküsznek. Ott vannak az állatvédők is, akik kiállnak az állatok mellett, hogy ne öljék őket meg a húsukért vagy a bőrükért.
Volt régen az ősember. Szegény miből tudott volna megélni? Maradt a vad, amit elejtett, megette a húsát és a bőrét hordta. Ott vannak az indiánok is, nagy tisztelőjük vagyok nő létemre. A mai napig a ruházatuk és a tárgyaik bőrből (is) készülnek, azt használják.
A műbőrrel is lehet a mai technológiával szépet alkotni, a tartóssága már más kérdés (vagy az egyszerű földi halandó számára már az a minőség megfizethetetlen). Fogyasztó társadalom vagyunk. A divatok jönnek, mennek, nem úgy mint régen. Voltak örök darabok amiket az emberek akár egy életen át is hordani tudtak.
Nekem is volt és van is mindkettő. Minőségben nem békéltem meg a művel, így maradt az eredeti. Vethet rám bárki bármilyen követ, én hordom, és hordani is fogom.
A bőr időtálló darab, manapság is kapható olyan, ami évtizedekig hordható. A hétköznapoktól egészen az alkalmi viseletig.
Itt aki szereti az eredetit az esetleg a szőrallergiája miatt nem hordhat eredeti szőrméből készült terméket….
Én azt szoktam mondani, nem azért lett az ember fogazata kitalálva, hogy kizárólag növényeken éljen. Igenis szükséges az állati zsiradék is. Az “olajozza” a testet, ereket. Természetesen megtartva az egyensúlyt, nem a tocsogó és állandó zsírevésre buzdítok senkit sem.
És igen, azért vannak a haszonállatok is. Őket ezért teremtették. Persze lehet nézni is, milyen szépek, és megvárni amikor végelgyengülésben elpusztul….elmegy.
Valahol meg kell találni itt is az ellensúlyt. Pl: egy műbör cipőben nem szellőzik a láb, gombák, büdösség….nem sorolom tovább. A műszálas termékek ezen kategóriát képezik. Nem jók, minek is találták ki?
Arról nem is beszélve, hogy a mű az mindig később bomlik le.
Ezt nem én fogom eldönteni az is biztos, én csak azt tudom, egy pihepuha szörme vagy bőr nem ér fel egyetlen mű dologgal sem. Most is vannak időtálló, örök darabjaim, amiket hordok is.
Minden egyes bőr vagy szőrmeholmimra vigyázok, és amikor hozzám kerül megköszönöm, hisz egy állat adta érte az életét.
Természetesen elfogadom, aki bizonyos meggyőződés miatt nem hord csak mű termékeket, az az Ő dolga.
Tetszett amit írtam, vagy más a véleményed? Szólj hozzá oldalamon: Facebook
Kommentek