Gyomromban volt a lábam és az agyam

Van annak már  20 éve is. Barátnőmmel mentünk a kerek születésnapom megünnepelni Olaszországba. Nyár, napfény, tenger, passsssik 

Első repőlésem miatt eléggé stresszes voltam. Milyen lesz, mit érzek, leszállunk? Persze, senki nem marad fenn a levegőben….na rendesen bestresszeltem. Elfoglaltuk a helyünket, az ilyenkor szokásos mit csináljunk x esetben meghallgatása, bekötöttük magunkat, telefon kikapcs, és elindultunk….egyre csak gyorsult a gép…én néztem, néztem, majd kiugrott a szívem. A gép amikor elemelkedett a földtől, én összeszorított szemmel ültem, amíg meg nem hallottam egy hangot, ami jelezte, hogy elértük az utazómagasságot, és az őveket is ki lehet kapcsolni. Háááát, bevallom, nem volt jó érzés. Mint amikor az ember agya és a lába úgy gyomortájon ütközik, leírhatatlan. Fenn már nem volt bajom, sokat rágóztam, így a légnyomással gondom nem akadt. Na ekkor mondta a barátnőm, nem is mertem hozzádszólni, mert láttam a blúzodon keresztül, hogy a szíved milyen gyorsan kalapál….na igen, ez pont így volt.

Sikeres landolás után, ami cseppet sem volt jobb a felszállásnál, barátnőm felhívta a figyelmem, tartsam nyitva a szemem, szerintge jobb lesz (hazafele megfogadtam, láttam a tájat, de a “gyomromban volt a lábam és az agyam” érzés megmaradt). 

Amikor mentünk át az ellenőrzőkapun, egyszer csak megszólalt a riasztó, na én nem tudtam miért, hisz nem vittem magammal semmit sem, ami tíltott lenne. Azonnal ott termett két biztonsági ember, az egyik hölgy magasba csapta a kezeimet, míg a másik elkezdett ott helyben motozni. Ekkor a zsebemhez érve, megakadt a keze. Akkor jutott eszembe, hoppá, elraktam egy kiselefántot a zsebembe. Épp nyúlni akartam érte, amikor mind a ketten fegyvert fogtak rám…..én meg óvatosan kivettem a zsebemből, mert nehogy ezért lőjenek le….és annyit mondtam: kabala

Na ekkor mindenki megnyugodott, ők nevetésbe törtek ki, én meg próbáltam visszazökkeni a nyugodtságba, ami lassan, de sikerül….

Azóta számtalanszor repültem már munkám során, már csak néha érzem magam a gyomromban.

Aki először utazik repülőgéppel, nyugi….élvezd a felszállás és az út egész pillanatát, mert azt a földön nem tudod megtapasztalni. 

Jó utat mindenkinek!

Ide passzol ez a kis videó, nézzétek szeretettel (akkor még volt MALÉV):