….egy szigeten együtt élt a Gazdagság a Bánat a Tudás a Vígság és a
Szeretet. Egyszer sülyedni kezdett a sziget és mindenki menekülni kezdett. Mindenkinek
volt mivel utaznia, kivétel a Szeretetnek. Megkérdezte a gazdagságot: Mond Gazdagság,
elvinnél magaddal?? …jajj kedves Szeretet én egy nagy luxus hajóval utazom, tele
vagyok kincsekkel, ide már nem férsz be. Megkérdezte a Bánatot, héé Bánat elvinnél
magaddal?? Jajj kedves Szeretet, én annyi szomorúságot viszek, hogy ide már te nem
férsz be. Ekkor a Tudás felé fordult, Tudás te elvinnél??? Jajj kedves Szeretet én
annyi tudást szállítok, hogy ide nem férsz már fel. A Vígság pedig meg sem hallotta a
kérdést, mert annyira víg volt….egyszer csak egy hang megszólalt, gyere elviszlek
magammal Szeretet. A Szeretet nagyon örült, hogy megmenekül és elment a hanggal. Egy
másik szigeten kötöttek ki. Akkor látta a Szeretet egy agg ösz ember tette őt le, de
a nevét elfelejtette megkérdezni. Ekkor a Tudás felé fordult…mond Tudás Te tudod,
hogy ez ki volt??? Erre a Tudás azt felelte: igen, ez az idő volt…mert Ő tudja,
mennyire fontos a Szeretet….. !!!